Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kováts Béla: Az első kisebbségi nemzedék

KOVÁTS BÊLA — Lázadó disznók! Majd elbánok veletekI — ordítozta és parancsot adott az őrségnek, hogy aki mozdulni mer, azt lőjjék le. A helyzet kritikussá vált. Pillanatok alatt közrefogtuk a hadnagyot és az őrséget is. Az őrség nem merte a fegyvert használni, mert tudta, hogy a többszáz főnyi tömeg, ha fegyvertelen is, pillanatok alatt letaglózza őket. A cseh hadnagy halálravált arccal állt a körben, ahol lesújtani kész öklök emelkedtek a levegőbe, mikor egy szlovák tiszt érkezett oda. Magyar szóval nyugtatott, hogy a cseh tisztet azonnal leváltják, minket pedig két napon belül elbocsájtanak ... Végre újra otthon . . . Pozsonyban már folyik a rendes élet. A mozgósítást követő napok izgalmai elültek, de újabb izgalmak szántják végig a komor magyar arcokat. A rendőrség épületének folyosóján már kora reggel száz és száz magyar áll. Idézést kaptak. Az eljárás rövid, az eredmény mindig ugyanaz: el kell hagyni a várost. Huszonnégy órai határidőt ad a kiutasítási végzés az üldözött magyaroknak, hogy elhagyják a várost, ahol évtizedek óta élnek, ahová foglalkozásuk, családjuk köti őket és értékeiket, egzisztenciájukat otthagyva elköltözzenek az országból. Szinte naponta búcsúzunk egy-egy jóismerőstől, aki megkapta a megfellebbezhetetlen végzést. Némán, összeszorított ajkakkal fogjuk egymás kezét a búcsúzásnál. .. A rendőrségi folyosón pedig naponta újabb embercsoport ácsorog. Ugyanez a sors vár rájuk is. Én is sorra kerülök. Feleségemmel együtt mennünk kellett... Haza. * Az út, a húszéves kisebbségi sors útja a hazatérésig nehéz volt, de végigmeneteltük. Most, hogy elértünk a célhoz, visszatekintünk a múltba és felidézzük ennek az útnak emlékeit. Harminc éves vagyok. Éppen úgy, mint a többiek, akik velem együtt indultak el gyermekkorukban a kisebbségi sors ösvényén. Mi voltunk az első kisebbségi nemzedék. Egy nemzedék, mely ezernyi veszedelem és baj közepette küzdött, hogy magyar maradhasson és megjárva a rögös utat, élete kockáztatásával is átmentette apai örökét a húszéves idegen uralom minden megpróbáltatásán . . . 148