Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Kováts Béla: Az első kisebbségi nemzedék
AZ ELSŐ KISEBBSÉGI NEMZEDÉK talált példányait elkobozta és súlyos büntetés terhe mellett megtiltotta, hogy továbbra is járassuk, illetve a kórházban olvassuk. Egyúttal jelentést tett az esetről a prágai tisztiiskolában is, ahol mint megbízhatatlant tartottak nyilván, úgyhogy mikor visszakerültem, már nem is engedtek vizsgázni, hanem visszaküldték az ezredhez Komotauba. Itt a közkatonák legrosszabb beosztásait kaptam. Szinte hetekig minden második nap őrségre osztottak be, úgyhogy volt hét, amikor csak 25—30 órát aludtam, közben azonban a legnehezebb őrszolgálatot és fárasztó menetgyakorlatokat végeztem. Közben állandó megfigyelés alatt állottam, nem egyszer találtam felfeszítve és átkutatva katonaládámat sem, sőt még a szalmazsákomat is felhasították, hogy nem rejtegetek-e ott valamit. Később beosztást kaptam a magyar újoncok kiképzésére, akik egyetlen árva szót sem értettek csehül, de néhány nap múlva visszarendeltek azzal, hogy összejátszom velük és a csehek ellen izgatom őket. Megfigyelték, hogy kikkel jövök össze és úgy engem, mint magyar katonabarátaimat külön kaszárnyákban helyeztek el, sőt még azt is megtiltották, hogy egy régi barátommal egy szobában alhassak és barátaimmal a szabadidőben a kávéházban találkozzam. A csehszlovák állam és a katonaság szempontjából megbízhatatlan magyar «megbélyegzéssel» titkos törzslapomon, szolgáltam le a katonaidőt és ez a «megbélyegzés» elkísért életem további éveiben is. De nem én voltam az egyetlen magyar, aki megszenvedte a cseh katonaságot. Sokan voltak, akikre sokkal súlyosabb napok következtek. Sok magyar fiú szolgált a cseh hadseregben, aki egy szót sem beszélt csehül s így nem értette a vezényszavakat sem. Ha pedig eltévesztett valamit, akkor sokkal súlyosabban büntették, mint cseh társát. Még mindig élénk emlékezetében él mindenkinek Cseh Béla dr.-nak esete, aki most Komáromban mint járásbíró működik. Cseh Bélát egy félreértett vezényszó miatt négyévi várfogságra Ítélték és 32 havi várfogság után szabadult csak a theresienstadti kazamatákból... Nem egyedülálló eset volt ez. A magyar katonatragédiák ügye állandóan foglalkoztatta a napisajtót s nem egyszer interpelláció során szóbakerült a cseh parlamentben is. Sok magyar katonafiúval találkoztam, akiket a cseh rendszer megismertetett a theresienstadti katonai fegyházzal s megrendült szívvel hallgattam annak a kárpátaljai magyar fiúnak panaszát, aki nem birta elviselni a cseh felettesek kínzásait és később felakasztotta magát.. . A katonaidő leteltével újabb küzdelmek sora várt ránk. A csehek és szlovákok majdnem kivétel nélkül azonnal, vagy rövid időn belül elhelyezkedtek. A leszerelt magyarokat azonban nem várta fenntartott, vagy előre biztosított állás, sőt még azt az állást sem nyerték vissza, ahol a bevonulás 143