Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Sziklay Ferenc: Felszabadulás

SZIKLAY FERENC PROLÓG Gúnyolt reményünk végre im beválott! Utat talált az égbe hő imánk, Eljött a perc, a százezerszer áldott, Mit millió szív úgy, de úgy kivánt! Ne higyje senki, hogy csodára lesve Mi mitse tettünk értünk, értetek! Munkában izzott férfi lelke-teste S magyar anyák neveltek gyermeket! Dolguk olyan volt, mint ki fákat ültet, Habár maga gyümölcsöt sem remél: A vágy, mely élteté öreg szivünket, Tovább az ifjúság szivében él! S ne higyje senki, hogy tán elfeledtünk, Ha «túlra» innen ritkán szállt a hír, Hisz tudnotok kell, átok ült felettünk S magyar, ha sírni kell, magába' sír! És tudnotok kell, mit parancsol Isten, — Hiába tört be cseh, tatár, török, — Amíg e föld nem egy, itt béke nincsen: A Kárpátok törvénye szent s örök! 9