Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei

Közef a gömöri határhoz, a 485 méter magas Baradíatető aíatt van a vidék legnagyobb nevezetessége, a B aradi a, ismertebb nevén:; Aggtelek i-c s e p pik ő b a r I la n g. Akik évek előtt jártak erre és, megütköztek az elhanyagoltságon, mit az istállószámba menő ,,turistaszállódban s a 'barlangszáj (környékén észleltek; kik a világcsoda megtekintése után sárosan, csuron-vizesen, a csúszkálástól holtra fáradtan, vagy a gyújtogatott magnéziumtekercsektől összeégetett ujjakkal jöttek ki a barlangból, azok, ma csodálkozva látnák az óriási fejlődést, mely teljesen megváltoztatta a barlang környékét és belsejét. Rend, csín,, tisztaság. Mind'en kényelmet biztosító szálló. Kitűnő turista konyha. A: barlangban új, széles útak, hidak, pihenő helyek és villany, mely tü n dérivé varázsolja a cseppkőalakzatokat, melyek parányi kristályai a rájuk

1 vetített fényben úgy ragyognak, mintha gyémántporral volnának telehintve. A Baradla ma Európának még a híres Dachsteiin-Mamimit és adélsbergi, másként posztumiai barlangoknál is hosszabb csodavilága. Évezredek óta él az emberek tudatában, de 138 éve csupán, hogy éfső ismertetése Raisz Keresztéíy rimaszombati mérnöktől, a barlang első tudományos bejárójától és fölmérőjétől megjelent. Negyed

1 század múlva, Vass I'm re gömörmegyei főindzsellér már több új részét mérte föl a barlanginak. Fölfedezte annak jósvafői ágát, eb'bíen a hófehéren tündöklő cseppkőalakzatok, hatalmas, dómszerü boltozatoktömegét, a megnővjekedétt, gyorsan rohanó, helyenkint át sem lábolható Stix vizét, de a barlang kijáratát nem sikerült fölfedeznie. 1876-ban, báró N y áj r y Jenő végzett értékes régészeti kutatásokat a barlangban, mikoris meg

1 ta Iái ta a jégkori ember több százezeréves nyomdát s az úgynevezett Csontházban, a vastag barlangi agyag-, guánó- és travertinréteg alatt rábukkant a történeíemelőtti korok barlanglakóinak temetőjére. A Csontház közelében feltárta az ősi tanyahelyet is, hol a tüzpadojc hamurétegéből, tömérdek hosszában fölhasfoigatotí állatcsontot, cseréptöredéket, kő- és csonteszközt ásott ki. Ez a l elet beszédes bizomysága annak, hogy a barlangot az évtízezrek sora óta lakta az ember. Ujabban K a d' i c Ottokár, H i 11 e b r a n d J e n ő és Tompa Ferenc végeztek a barlangban értékes eredményeket adó ősrégészeti és embertani kutatásokat, míg D u dich Endre annak állatvilágát tanulmányozta át, megállapítván, hogy abban a jégkorban élt nagy emlősökön kivül, ma kb. 270, leginkább mikroszkopikus állátfaj él, melyek; mint jellegzetes barlanglakók, teljesen vakok. A barlang felfedezési történetében óriási haladást jelentett az úgynevezett jósvafői-ág megnyitása, a fölötte levő hegytömeg átfúrása s ebben egy 300 lépcsővel bíró lejárat elkészítése, miáltal lehetővé vált a barlang bejárása anélkül, hogy a fáradságos visszautat meg kel-< lene tenni. 1926-ban Kessler Hugó rendkívül fáradságos és életveszélyes kutatás után megtalálta a barlangnak cseh területre esett úgynevezett Domica-ágát, melyet 1938. nov. haváig a magyar részen levő folyosóktól a föld alatt erős vasrács választott el. De a legeredményesebb ímunka 1931-ben vette kezdetét, mikor Kessler Hugó, a kiváló barlangkutató vezetésével megindult a barlang részletes föltárása: útzáró sziklák robbantása; ýj járatok ás ezekben remek, hófehéren tündöklő — 80 — .1