Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék fürdő és üdülőtelepei

rül. Ha mégis néhány heíyet meg keli neveznünk a megyéből, úgy a Branyiszkói-szoros elején ott van Siroka-, a Tárca völgyében NagySáros, Kis-Szében, Héthárs-, a Kassa-bártfai vasút mentén Kapi, De-, méte-, Bártfa fölött Hosszúrét, Zboró-, a Topolya-völgyben Perubka, Margonya, Kálnás, végül a Sóvári hegyek közt Sóvár. Z e lm p I éin lm e gi y ó be n a Hegyalja, a Keleti-Beszkidek és Vihorlát vidéke jöhet tekintetbe. A szelídebb hegyes-dombos lankás vidéket kedvelők a Hegyalja községeibe-, a magasabb vidékekre vágyók a vármegye északi tájaira utazzanak. Hogy hova? Igazán mindegy. A parányi községek még parányibb határaikkal, csörgő patakjaikkal, egymásba nyúló erdeikkel, kitűnő levegőjükkel, sok napfényt sugárzó hegyoldalaikkal, egyformán kielégíthetik a szerényebb ember minden igényét. üdülés, turisztika szempontjából, U n g megyének inkább csak az északi része jöhet tekintetbe. Itt a Vihorlat-, Propisni-, Szinatoria-Polyána s még inkább a Keíeti-Beszkicľek vadregényes ágai között, Túrja völgyeiben, lépten-nyomon találkozhatunk üdülésre alkalmas helyekkel. Ilyenek a síkságon Szobránc, az Ung völgyében Nevicke, Ókemence, Perecseny, Bercsényiíalva, Nagyberezna, Fenyvesvölgy, Csontos, Hajasd, Ligetes, Uzsok; a Túrja völgyében Turjaremete, Kisturja- . szög, Poroskő és a Lyuta völgyében Lyuta. Bere g m e g y é b e n .a Verchovina, Szinyák, Szolyvai-havasok, Borló-Gyil rengetegei közé települt falvak legtöbbje .alkalmas üdülésre. A Latorca .és mellékpatakjainak völgyei, egymással versenyezve kínálják slzépségeiket, smaragdos erdőiket, ózondús levegőjüket az üdülni) vágyóknak, kik főleg Beregforráson, Vereckén, Poroskőn, Bisztrán, Szinyákon, Nagylucskán, Beregleányfalván, tölthetnek kedves és kellemes napokat. Mára ma ros megyét joggal nevezhetjük erdő és forrás országnak, mert nincs a Felvidéknek olyan megyéje, melyben annyi volna az erdő és forrás mint ebben. De a Tátravidéket leszámítva nincs annyi vadregényes tájéka sem. A máramarosi patakok völgyei, akár a NagyÁg, Ta labor, Tarac, vagy Fehér- és Fekete-Tisza mentén járjunk is, változatosnái-változatosabb tájrészleteikkel szinte elkápráztatják az embert. Kövesliget, Dombó, Bracskó, Bilin, Vucskómező, Szlatina, Dolha, Gyertyánliget, Alsókalocsa, a két Szinevér, Fejérpatak, Lonka, Rahó, Bogdán, Borkút, Körösmező, egytől-egyig olyan helyek, melyek eltekintve egyszerűségüktől, a ke.'lemes üdüíhetés mindjen föltéteeveí rendelkeznek. — 78 — ü