Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék fürdő és üdülőtelepei

patakok összefolyásánál épült Pol é n a. A vasas-kénes-szénsavas vizű fürdőtelep, főleg tüdő-, ideg-, gyomor és reumatikus bajokbán szenvedők részére nyújt gyógyulási lehetőséget. A községtől mintegy 2 kilométernyire, a Zubok és Brova-hegyek alkotta völgyben fakadó szénsavas forrásainak vizét, palackokba zárva, mint elsőrangú borvizet hozzák forglalomba. A telep szállója mindfen kényelmet biztosit. Viszonylag olcsó s a MÁVAUT autóbuszain könnyen megközelíthető. A 'vadregényes Pinye-völgye, Feísőgereben, Vezérszállástól a a Latorca völgye, Verseké, Verebes s a Verecklei-hálgó környékié, elsőrendű kirándulóhelyei a természeti szépségeket-, néprajzi érdekességeket kedvelő közönségnek. Ha a vidéket járó Szolyvától, illetőleg Hársfalvától vasúton, vagy más alkalmatosságon indul el a lengyel határ felé, nem kerülheti el a vidék legnagyobb és legforgalmasabb községét, a Verchovina lábadnál, a Vicsa-patak mély völgyében fekvő Volócot, melynek szomszédságában, kiterjedt fenyvesek ölében találja a nem nagy igényű, de vasas-kénes vize-, üde, ozondús levegője, szubalpin klímája miatt nagyobb látogatottságnak

1 örvendő Zányka fürdőt. A telep lakói részére a legérdekesebb kirándulások lehetőségének

1 egész tömege kínálkozik. A hegyi túrákat kedvelők viszonylag csekély fáradsággal juthatnak föl az 1334 méter magas Pláj-ra, az 1598 méteres Velki-Wrch-re, vagy a vidék legmagasabb kiemelkedésére, az 1679 méteres Sztoj-ra, honnan a vidék remek korképében gyönyörködhetnek. A kényelmesebbek jókarban tartott útakon bejárhatják a Vicsa-patak szurdokszerű, ezerarcú kedves völgyét. Fölkapaszkodhatnak a Volócnál kezdődő és Felsőverecke felé kúszó szerpentinre, melynek mindén kanyarja úiabbnáí-újabb, szebbnél-szebb tájrészletet tár a vándör elé. Felsővereckére leereszkjed've, innen már csak egy ugrásnyira találja a Vereckei-hágót. Ennek szerpentinjei s az ezekről belátható, messzeségbe mosódó hegykulisszák sorai, soha lnem

1 feledhető képekben tárják föl az Északkeíeti-Határlánc elbűvölően nagyszerű tájékait. Máramarosmegyében, a Tisza völgyében R a h ó, Bogdán, Borkút és Körösmező azok

1 a telepek, melyek gyógyulás, üdülés Szempontjából elsősorban jöhetnek figyelembe. Mindegyiket végeláthatatlan bükk- és fenyőerdők környékezik. Túralehetőségeik a lehető legváltozatosabbak. Határaikban vannak a legmagasabb csúcsok (Hove r la, Pietrosz, Pop-Iván, Mencsuí, Szvidbvec, Sesul, Bliznica), a legérdekesebb facsúsztatók, (Balzatuf-, Hoveria-, Bogdán-, Laszcina-, Apsiniec); a legszebb alpesi tájkeretű mesterséges hegyi tavak (Balzatuf-, Hoveria-, ApsiniecJ; glaciális eredetű tengerszemecskék (Tomnatek, Turkul); a legrégibb fatemplomok ( Körösmező, Laznica} s a legszíngazdagabb népviselet. Olyan adottságok mindezek, melyekért érdemes vidékeiket fölkeresni. A Nagy-Ág völgyében a Vidék egyik kultúrközpontjának, Ökörmezőnek, szénsavas-kénes forrásai érdemelnek említést. A Talabor völgyében elsőrendű magaslati gyógyhely a Felsőszinevér közelében, az 1500 méter magas Ozirnyarhavas tövében csillogó Ozeró tengerszem partjára épült turistaszálló. Minthogy; ez 989 méternyire fekszik a tenger színe fölött, ideális gyógyhelye lehet nemcsak a Basedow-kórban szenvedőknek, de egyben pom— 74 — .1