Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Tájszépségek a Kárpátalján

és fölkapaszkodnak a Kicsera-, Nesterov-, Drislivec magaslataira is,, úgy, hogy az 5—6 kilométer körzetben levő házcsoportok, viskóláncok, még mindig Ökörmezőhöz tartoznak. A község főutcáján néhány egy és kétemeletes ház áll. Közűlök turista szempontból a >>Hangya«-boIt emeletes épülete érdemel említést. Ennek szállójában jó és olcsó szobákban pihenhetjük ki túránk fáradalmait. * Egy kilométernyire a község központjának tekinthető »Hangyádtól, az országút egyik ága balra, a Prohudnya-patak völgyébe kanyarodik. Ez az út köti össze a Nagy-Ág völgyét a Taíabór völgyével. A völgy keskeny, szurdokszerű, Alig enged helyet az erős esésű pataknak

1 s a mellette haladó, égre emelkedő útnak. A környék néptelen. A 12—14 kilométer hosszú vonalon, a kis Dezsőtelep kivételével, csak pár időviselt viskóval találkozunk. Dezsőtelepen innen kezdődnek a szerpentinek (fölfelé 25, lefelé 34 kanyarral), melyek mint az Uzsoki-, Vereckei-, Toronyai-hágók útjai, merész ívekben, éles szögekben kanyarodnak föl a 836 méter magasságban tetejező hágóra, hogy innen még nagyobb íveléssel essenek le a Talabor völgytalpában elhelyezkedett A I s ó - S z i n e v é r be. A völgyfeneket érve, vigyáznunk kell, nehogy déli irányban, a: falun keresztül folytassuk az útat, mert ez levezet a Tisza völgyébe, hanem az impozáns méretű görög katolikus templom mellett forduljunk északra és a kis Tócskán keresztül igyekezzünk a határ felé. Ezen az úton már a Husztról kiinduló autóbuszok is közlekednek. Alsó-Szinevértől öt kilométernyire, az út jobboldalán, az Osztrika-őrháznál, néhány pillanatra megállunk, hogy a továbbiakra nézve térképünktől kérjünk tanácsot, aztán ott, ahol a Talabort egy híd íveli át, belépjünk az Ozeranka-patak torokvölgyébe. Két és félkilométerre az Ozeranka-patak torkolatától, egy vadászház áll az úton. Közelében híd vezet lát a patakon, honnan pompás fenyőerdőben kanyarog föl az út az Ozera-klauzura (facsúsztató-gát) kedves környékű tavához, mondjuk tengerszeméhez. A tó, mely a Nagy-Peskuna hosszú gerince alatti gyephavas tövében terül és smaragdosan tündöklő vizével olyan, mint egy hatalmas fémtükör, a parton álldogáló fenyőkoszorú képét élesen veti vissza és alpesi hatásokat vált ki a partján állóból. Kárpátafjai túránkban ez az első magashegyi tó, így érthető, ha különös érdeklődéssel járjuk körül. De az Ozeranka-völgyét nemcsak ezért a tóért érdemes íö'keresni. Ha vadászházhoz visszatérve, a völgyben tovább folytatjuk vándorlásunkat s közben meg-megállunk, hogy elnézzük a kristályos vízbén ficánkoló kékpettyes pisztrángok játékát, a toroktól mintegy száz méteres emelkedés után, jobbról a Polonina-Krasz középső ágából lefutó Javo rovec-patakkal, találkozunk, mely nagy zajjal veti magát az Oze ran kába. Az út folyton változó szépségekkel gazdagít. A Melesinka (1066 m.) és Javorník (1411 m.) leszakadásától összeszorított völgy oldalát cirbolya és lucfenyő takarja. A Csovarika pár kilométer hosszú meredek fala alatt haladunk el. Ennek középtáján egy festői környezetű fahíd alatt csobog a patak. Alig megyünk keresztül' rajta, már is— 596 — 35