Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Tájszépségek a Kárpátalján

egyik és hol végződik a másik község. Az ember a patak partjár» két hosszú, megszakítás nélküli, lazán összefüggő, egyforma visköláncot lát csupán. Kivétel Feíső-Verecke, hoí a kunyhók közül egy impozáns méretű, ezen a vidéken szokatlan stílusú templom ragadja meg az ember figyelmét. A környező zsúpptetős faházikókat nézve, önkéntelenül is azt kérdezzük

1: ki voit a mecénás, aki építette, mert egy ilyen falu népének nem lehetett anyagi eçeje hozzá. És honnan vette a stílust, melynek előrésze Kelet kupolás mecsetjeire emlékeztet? Fogadalmi építmény, sírbolt, vagy érdekes megoldású perisztilje a régebbi templomnak? Nehéz kitalálni. De szép. Érdekes. Megkapó. Városnak is díszére válnék

1. A falutól mintegy kilométernyire, ott, ahol a Stawka-patak átbúvik az országút alatt, egy hágó hatalmas szerpentinje kezdi meg kígyószerű kanyarjait. Az 500-as tengerszinti magasságból a Mencsel keleti« oldalán kapaszkodik a magasba és 624 méternéf éri eC tetejező pontját. Az útmenti vaskorlátokon túl mély, szakadékos völgyzuhanások

1 rettegtetik a gyengébb idégzetűeket, különösen mikor egy-egy erősebb kanyarnál elhajolva, kitörve, fagerendakkal pótolva látja a vas^ korlátot: néma, de némaságában is mindent eláruló jeleit egy(egy itt lefolyt tragédiának. Egyébként ez a hágó k'öti össze a Latorca völgyét a Vicsa-paták völgyével. A hágóról levezető út még szebb, mint a fölkapaszkodó. A kilátás szabadabb. A szerpentinkanyarok ugyan élesebbek, dé hoszszábban, menetelesebben futnak a hegy oldalában. Lenn, a kiszélesült Vicsa-völgybén egy az előbbenieknél rendezettebb falu: Volóc, a Munkács—Kisszolyva—fawocznei-vasút egyik

1 forgalmasabb állomássá. Hegykatlanban fekszik. 800—1500 méter magas erdős kúpok veszik körül. O r N^J. „Jľ o o38