Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék vízrendszere,fürdő és üdülőtelepei

Mühlenbach mellett lerohanó Vörös- és Kis-Kőpatak; Lomnicnál a Nagy-Tar - és Kőpatak; Kisszalókhál a Kánd; Késmárkkal • szemben a F o r b e r g i-patak s a Feh érv i z; a Bélaii Meszes-alpokból, nevezetesen a Sirató északi oldalából eredő Bélapatak, továbbá a Topore, Rúzs b ach és G né z da. , Eredetétől a régi galíciai határig 135 kilométer utat tesz meg. .Ó-Lublón alól Sárosimegye északnyugati területére lép. Itt egy hatal•mas kengyelbe zárja a Makoviska-hegység ágait, aztán Szulintól* Mnisekig a szepesi határon folyva, áttöri a Kárpátok vonalát és Piwnicnánál elhagyva a régi magyar területet, Uj-Szandecnél simul ai Dunajec b e. Mint láthatjuk tehát, úgy a Poprád, mint a Dunajec,, a Visztulán keresztül a Keleti-tenger vízrendszeréhez tartozik. A Poprád és Dunajec völgyének bejárása, a legmegragadóbb élmények egész tömegével ajándékozza meg a vándort. A Poprác völgye, kiindulási pontjától, az Osterva-csúcs aljában smaragdbsan tükröződő hasonnevű tengerszemtől kezdve, áttöréséig, a természetiszép és tanulságos látnivalók szinte kaleidoszkópszerű dús változatait adja. Itt van elsősorban a smaragdbsan tündöklő Poprád i-tó, mely környékével ízelítőt ad a Tátra rejtett szépségeiből. Sorra következnek ezután a bájos Menguszfalvi völgy a Szepesi fennsíkon egymásután sorakozó, ódbn patinájú, műtörténelmi kincsékben gazdag városkák, mint Poprád, vele egy bokorban Felk'a,. iStrázsa, Szepes-Szombat, Mateóc, aztán Lomnic, Hunfalu, majd a szepesi városok gyöngye: Késmárk. A rohanó 'víz folyását követve, ódbn szépségük teljessiégében, várják az idegent: a cseppkőbarlangjáróí híres Béla, majd Podolin, Gnézdia és a remek tájkeretű várromjairól feledhetetlen Lubló. Ha sárosmegyei óriás-kengyelében nem akarjuk folyását követni, Ó-Lublóról a hasonnevű patak mentén, a Kis-Krempachon és Granaszitón: át másszuk meg a Makoviska bérceit s imte, Minőseknél, a Poprádé szoros egyik legmegragadóbb részén, forgunk vele újra találkoznia Innen már lassúbbbdió folyással, kissé szétterülve, folytatja útját a Dunajec, illetőleg a Visztula felé. Bár forrásától kezdve remek részietekben dúskáló a D u n a-> j e c völgye, mégis inkább a szepesófaíui nagy kanyarodlótól ajánlatos bejárni. A Pienimek tövében olykor vad' szurdokban rohan a magyar és lengyel határon. Hosszú útjában azt hinné az ember, hogy a Természet kifogy az egymásra halmozódó, a vá tozatok. nyújtásában, mikor a Korona-hegy alatt szemébe tűnnek a hajdan híres Vörös-klastrom romjai s ezen túl a Dunajec szurdokának tutajon megteendő bámufatos útrészfetei, melyeket ha egyszer Végigjárt az ember, annak képei, benyomásai, kitörüfhetetlenüf vésődnek az emlékezetébe. Sáro s me g y é b e n bekalandozásra érdemes helyek a történelmileg híres Dukla-szoros környéke és a Mákovica-hegység Bártfával s a Rákóczyak ősi várának, Zborónak festői romjaivaf. A Tárca völgyében Eperjes, továbbá Nagy-Sáros, Pafócsa, Sóvár, Tarkő várromjai. Szepesmegyének alig Van taľpafatnyi földje, mefy ne vofna^ méltó a bejárásra. Az erre csatangoló vándor, a sok látnivaló közül valóban nem tudja, mit nézzen meg előbb. Hiszen itt van a Hernád— 54 — .1