Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Történelmi vonatkozások a Kárpátalján

Este 8 órakor honvédeink a Tisza völgyében elérték Verécét, a Borsova völgyében Cserhalmot, a Latorca völgyében Szolyvát s az Ung völgyében Ókemencét. Ezen a napon több, mint 100 község került honvédeink birtokába. Aztán óráról-órára érkeztek a távirati jelentések: ...A magyar csapatok már csak 15 kilométernyire vannak a lengyel határtól«... Kárpátalja népe megváltóként üdvözli a magyar katonákat«... »Az ukrán és cseh bandák gyilkolva, rabolva bujdosnak a hegyek közé«... »Kárpátalja népe maga is segít üldözni hóhérait«... »Volosin és környezete Romániába menekült«... »A magyar képviselőházban viharos lelkesedés mellett jelentette be Teleki Pál miniszterelnök Kárpátalja megszállását«... »Prchala cseh tábornok fejvesztetten menekül serege roncsaival«... »Egérfogóba került a Szicsgárda«... »A lengyelek ünneplik a Kárpátaljára bevonuló magyar csapatokat«... Majd jött a szivet dobbanó hír: ...»Csütörtökön, március 16.-án 13 óra 25-, és 15 óra 2 0 perckor katonáink Ve r e ekénél, Be s z kidnél, U z s o k n á I, elérték a Kárpátok történelmi határvonalát!«... ) * Az események egymásra torlódó forgataga öt hónappal később elsodorta Lengyelországot. A német »villámháború« pár hét alatt maga alá gyűrte az angol és francia diplomácia által fellovalt, aztán cserbenhagyott, nemzeti erejét túlértékelő, lelkiismeretlen vezetői által háborúba sodort lengyel népet, melynek tragikus sorsát a Szovjet-Unió beavatkozása pecsételte meg. E korszakos változás következtében a magyar föld kárpátaljai része Oroszországgal lett határos. Az orosz és ma gyar határvédő >sztagok 1939. szept. 27.-én Vereckénél és a Tatár-hágónál találkoztak először egymással. Kárpátalja visszafoglalásával kapcsolatban vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, az alábbi hadparancsot adta ki: Honvédek ! Ismét történelmi napokra virradtunk! A cseh zsoldosok országuk életének utolsó perceit is arra használták fel, hogy megrohanva határainkat, magyar véreinket és azok javait pusztítsák. , E támadások azonban a tí acélfalaitokon összetörtek, a támadók véres fejjel menekültek megtorló karjaitok elől. Megelégedéssel állapítom meg, hogy ezekben a súlyos harcokban derekasan — a honvédség dicső múltjához méltóan — álltátok meg a helyeteket. Most, mikor útbaindítalak benneteket Kárpátalja húsz éven át sanyargatott népének, derék ruszin és magyar testvéreink felszabadítására, biztos vagyok benne, hogy e nagy fáradsággal és esetleg újabb nehéz harcokkal járó feladatot époly tökéletesen fogjátok megoldani, mint ahogyan a cseh támadások ellen megvédtétek határainkat és vissza fogjátok vezetni ruszin testvéreinket Szent István biro— 554 — 35