Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Történelmi vonatkozások a Kárpátalján
tály és vezetőrétegek soraiban. Érzésben, akarásban valóban egyek' voltak valamennyien. Fenczik miniszter, hogy Volosinnal megtagadjon minden közösséglet, november 3.-án miniszteri állásáról lemondott és ugyanezt tette a kormány államtitkára, Pjesiyák is. A keleti végek nagy városainak, Ungvárnak, Munkácsnak, Beregszásznak, vagyis a Ruténföld életereinek elvesztésével, megpecsételődött az ukrán érzelmű- kormány sorsa. Vo losin Husztra tette át székhelyét s hogy magát minden erőszakos megmozdulással szemben biztosítsa, Husztra és környékére elrendelte az ostromállapotot. November 3.-án a ruténföldi nemzeti szervezetek képviselői Ungvárctt népes gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen kimondották, hogy Prága nem jogosult a rutének képviseletére, miértis teljes önrendelkezési joguk elismerését követelték. E határozatukat a nagyhatalmakon kívül elküldték Magyar- és Lengyelországnak, Romániának és Csehszlovákiának. Volosin részéről a válasz újabb kegyetlenkedés. Most már nem kímélte a papságot sem. Az ungmegyei Kispásztélyban agyonlőtték a község magyar érzésű rutén papját. Antalócon az ukrán szics-gárdisták golyói asszonyok és gyermekek' tömegeit ölték rakásra. Fenekestül fölborult mindén rend 1. Nap-nap után rendéztek vérfürdőket. S wate k tábornok elvetemült gárdistái, keresve-keresték az ürügyet, hogy mennél gyakrabban szólaltathassák meg fegyvereiket. Egyre több-több görög katolikus lelkész és tanító került fogságba, mert őket tartották — és •nem alap nélkül — értelmi szerzőiül annak a tömeges megmozdulásnak, mely egyszerre 117 rutén község küldöttségét vonultatta föl Ungvárra, az ottani magyar nemzeti tanács elé, hogy községeik pecsétjével ellátott irataikban kérjék a magyar földhöz való visszatéríti etésü k támogatását. Közben a helyzet teljesen megváltozott. Mígi ugyanis korábban a rutén vezetők megelégedtek a cseh állam keretében adott autonómiával, most már elejtették a népszavazás gondolatát s minden további nélkül a Magyarországhoz való visszatérhetésük megadását követelték. A katonaság fegyelme fölbomlott. A cseh hadseregbeli rutén katonák teljes fegyverzettel, tömegesen szöktek át magyar területre. Ungvár, Munkács elcsatolása mind lehetetlenebb helyzetet teremtett. A lengyel közvélemény és a lengyel sajtó, élén a Gazeta P o I s k á-val, ezekben a sorsfordulatos napokban, rokonszenve melegével fordult a rutén nép felé és egyértelműen hangoztatta, hogy »akié Kassa, azé a Felvidék, akié Ungvár és Munkács, azé a Rutén»föld', mert ez olyan halálraítélt földdarab, melyet gazdasági okokból is Magyarországhoz kell csatolni«... De közölték Fenczik' István dr. volt miniszter nyilatkozatát is, mely szerint 15.000 fegyvert viselő rutén indított harcot a cseh elnyomás ellen és 500 községben határozatot hoztak, melyben a Ruténföldnek Csehszlovákiától való azonnali elszakítását követelték. Hogy ennek a határozatnak nagyobb nyomatéka legyen, az Egyesült Államok Kárpátorosz Szövetsége nevében, Staurowszky Mihály ügy— 549 — 35
