Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Történelmi vonatkozások a Kárpátalján

ren, a magyarok közé osztva, vitézül szálltak szembe a túlnyomó erővel támadó tatár sereggel. Az Északkeleti-Kárpátok vidéke, a XIV—XVI. századokban kezd erőteljesebb szerephez jutni. E tekintetben u ta I u n k Ungvár, Munkács, Beregszász, Huszt történeténéi elmondottakra. A X!V. század első harmadában Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező, Máramarossziget már kiváltságos városok, Az ungi vár ispánjainak nevét 1320tól, a máramarosiakét 1380-tól ismerjük, A Huszti yár a máramarosi sóbányákkal sokáig királyi birtok. IV. Béla hitbérül ezt adományozta leányának, Kunigundának, mikor Boleszláv lengyel herceg (eljegyezte. A rutének jelentősebb betelepülése Beregbe, Máramarosba, még Nagy Lajos király idejében kezdődött, dé zömük Zsigmond alatt lépte át a Kárpátok bérceit. Itt álljunk meg néhány percre, hogy kissé részletesebben foglalkozzunk a rutének Mózesének, Koriatovics Tódor podóliai fejedelemnek a személyével. Koriatovics Tódor, Koriát fia, Gedimin litván fejedelem unokája. Életének egyes körülményeire nézve eltérők a történészek véleményei. A hazai írók szerint, mikor Nagy Lajos mint Kázmér lengyel király szövetségese, a litvánok ellen 1352-ben hadat vezetett, Podóliának Braclav nevű városában szövetségre lépett Koriatovics Tódór herceggel, ki néki PodÖÜát engedte át, miért viszont Lajos a m'unkácsi és makovica i hercegséget ad'ta cserébe. A szerződés megkötése után Koriatovics átjött Magyarországba s a Drág oláh vajda népétől elhagyott Bereg, Ung és Máramaros megyékbe a hagyomány szerint 40.000 rutént telepített Ije. Ugyanekkor Sátoraljaújhelyen görög szertartású templomot alapított, majd nyolc évvel később, 1360-ban lerakatta a Munkács mellett levő csernekhegyi bazilita kolostor alapjait. Koriatovics a kolostor alapítása után visszatért hazájába, a litván Novgoródba és mindaddig ott tartózkodott, míg Vitold litván nagyfejedelemmel Podólia birtokáért évekig folytatott küzdelmében alul nem maradt s 1396-ban börtönéből kiszabadulva, örökre nem száműzetett Litvánia területéről. Tódor herceg ekkor hazájának több jeles fiával, névszerint Kaffai Pan Endrével s ennek testvérével, Hellével, a későbbi munkácsi várnagyokkal, valamint Petró Györggyel és Bogdánnal, újra viszszatért Magyarországba, hol Zsigmond király a hatalmas kiterjedésű munkácsi dominiumban megerősítette. Az uradalom területének munkálására ekkor ismét igen sok rutén család telepedett le a vidéken. Tódor, munkácsi herceg, ki egyben beregi és ungvári főispán is volt és Zsigmond királynak a leleszi konventhez küldött irata szerint a »Dux Podoííae et dominus de Munkás« címet viselte, 1414ben Munkácson halt meg s a munkácsi (csernekhegyi) kolostor alapító oklevelében kifejezett óhajához képest, annak sírboltjában temették el. Felesége, Valha holttestét 1427-ben helyezték el, ugyancsak a csernekhegyi kolostor sírboltjába. Kárpátalja további története szorosan összefüggő ^életet adó városainak: Ungvárnak, Munkácsnak, Husztnak, Beregszásznak, Máramarosszigetnek a történetével. Sőt összefügg az anyaországéval is, mert mindén keletről jövő támadást elsősorban ennek a területnek — 542 — 35