Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A rutén nép küzdelme a szabadságért - Kárpátalja
fölszerelt emberek' sürögnek-forognak, hogy a heiyenkint fefakadö szálfák csúszását elősegítsék. Főleg Máramarosmegye gazdág ezekben a turisztikai szíempontból is igen érdékés vízfogókbán. Ilyenek: A Mok'ranká-patak 13 km. hosszú vöfgyébén, Német-Mokra fölött a M o k r a n ka-v í z f o g ó. A Janovec-patak 10 km.-es völgye végén, Orosz-Mokra fölött a Janov e c-V í z f o g ó. Bruszturából kiindulva, a Tereszulka-patak r partján vezet az egyik 11 km'-es út a B e stu fa patak völgyébe, melynek zárógátja a Berhanja duzzasztó. A íereszulka másik ága a Píajska-patak^ völgye (9 km.) a P la j s ka-v ízfogó val zárul. Ugyancsak a Tereszulka völgyébe torkolik a Turbuckí-patak. Ennek kb. 15 km. hosszú völgyében vezették le a T u r b a cil duzzasztóval gyűjtött roppant mennyiségű vizet s úsztatják le (rajta a Berliáska, Send'riáska, Okola, Tadruka ősfenyveseinek rönkjeit. A Fekete-Tisza forrásvidékének, nevezetesen a Tátuluska, Stok, Mencul-vrch rengetegének fenyőrönkjeit az A p s z i n i e c és S z tani s z la v* a duzzasztók vizei szállítják a völgybe. A Fehér-Tisza vidékén, a Bogdánnál torkoló Bogdán-, és a> Luhi fölött torkoló H o ve r I a-patakok hasonnevű duzzasztói 13, illetve 4 km. hosszú úton vezetik le a vizet a Tiszához. E duzzasztók körzetébe a Hoverla-csoport hegyóriásait, nevezetesen a PoloninaHarmaniest, Turkát, Gutin-Tommatéket borító rengetegek tartoznak. A Fehér-Tisza balparti erdőségeinek szálfáit részbén a Balzatuf (14 km.), részben a S c i a v u l-patak (8 km.) duzzasztója szállítja a Tiszába. Ezek' főleg a Csoma-Horáról, Muncelró'l, Polonina-Balzatulról kitermelt fát sodorják a völgybe. A Talabor-völgy felső folyásának egyik legérdekesebb mellékvölgye az Ozeranka-völgy, melyből Kantenun át a Peszarika duzzasztót lehet megközelíteni. Magashegyi tava — tengerszeme — több van. Közülök legjelentékenyebbek: a terület északi részében, a Szinnai-kő (SninskiKamen) alatt, ezer méteres hegyektől körülvett S z i mnai-t ó, (Morskeoko) mely egy hajdani vulkán kráterében csillogtatja zöldzománcosan tükröző, erősen láposodó vizét, továbbá Máramarosban, a Talabor völgyéből megközelíthető szívalaku, 500 méter átmérőjű S z i n e véritenger szem (Ozero-tó), mely a Kárpátalja legnagyobb, legfestőibb környezetű glaciális eredetű, pisztránggazdag tava. Ennek morénagátján kényelmes menedékház várja az erre csatangoló vándort. A pleisztocénkori eljegesedés, mely sokkal kisebb mérvű volt itt, mint a Magas-Tátrában, főleg Máramarosban több glaciális eredetű tengerszemet hozott létre. Ezek az apró, de felette érdékes környezetű tavacskák különösen a Svidovec-csoportjában, a TodiaSzka Tatulszka és Troj, továbbá a Csorna-Hora-csoportjában, a H overla és Tu rku f szakadékaiban rejtőznék. Megemlitjük végül, hogy Uzsok érdékes v í z v á I a s z t ó j a a vidéknek. Ugyanis az itt eredő vizek közül az Ung a Tiszába, a Szán a Visztulába és a Strigy a Dnyeszterbe ömük. * Kárpátalja éghajlata szembetűnően elüt úgy a Tátravidék, mint — 538 — 35
