Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A rutén nép küzdelme a szabadságért - Kárpátalja

hogy megnézzük azon a Ruténföld vízhálózatát, csodálkozva látjuk, hogy egy-egy anyapatakba a forráskáknak, csermelykéknek, milyen szövevényes, sűrű hálózata folyik. A legtöbb ofyan kicsiny és olyan rövid folyású, hogy még nevet sem

1 adtak neki az em'berçek. Alig gyöngyöznek ki a moha alól, már is testvérkékkel találkoznak. Beszélni, csevegni, csörögni sem tudinak megtanulni és már is elvesztik egyéniségüket: közös mederben folydogálnak tovább, míg hangot, nevet kapnak, erőre vergődnek s meg tudják mozgatni, lejiebb hengergetni az utjukba álló hófehér kvarckavicsot. Ennek a munkának nem lehet célja, hogy kimerítő képet adjon a vidék vízhálózatáról. Nekünk elég ismernünk a főbb folyókat, nagyobb patakokat, mint a hegység belsejébe vezető kitűnő útvonalakat. Aki többre vágyik, vegye elő a 200 ezres, vagy éppen a. 75 ezres térképeket, azokon szinte elképesztő tömegét találja az élővizeknek. A mai Ruténföld vizeit, a régi megyei beosztást követve így csoportosítjuk: 1. U ng megy e fővízere az Uzsoki szoros közelében eredő, 145 kilométer folyású Ung, melynek jelentékenyebb patakjai jobbról a Sztucsica, Ulica, U bily a és Szobrán c, balról a Lyuta és Túrja. 2. Be reg me gy e fővízere a 190 kÜoméfier hoszú, 2878 km vízkörnyékü Latorca, mely a megye északi részét határoló, Beszkidékben, Laturka község közelében ered s dél-délnyugati főirányban Munkács fölött töri át a Szinyáík és Háthegység vulkáni láncát. Jelentékenyebb mellékvizei jobbról a P i n y e, Vi z n ice, Sztár a, balról a Dusina és S z! e r n y e. 3. Már a marosmegy e fővízere a Tisza. Ennek egyik ága a Fekete-Tisza, a Szvidbvec mögött, a Csorna-Klova rengetegében, 1245 m. magasságban, az Okola-havas oldalában-, másik ága a Csorna-Horában ered'. Visóvölgytől-Técsőig a román határon folyik és Királyházánál lép ki a hegyek keretéből. Mellékvizei jobbról a két ág (R i p a n k a, B i s z t r a) összefolyásából keletkező Nagyág, mely 90 kilométeres folyás után Husztnál ömlik a Tiszába; a Gorgán csúcsa alatt eredő T a I a b o r-, s a M o k r a n k a és T e r e s z u ŕ k a egyesüléséből keletkezett Tarac. Baloldali mellékvizei román területre esnek, így azokat nem

1 emfitjük. Az Északkeleti Kárpátok patakvölgyeit különösen vadregényessé teszik a mesterséges tavak, vízfogók, facsúsztatók. Ugyanis a gazdaságos erdőkitermelésnek egyik f őf el tétele, hogy a kitermelt farönkök könnyen és olcsón legyenek leszállíthatok a völgyekbe, a nagyobb patakok medreibe. Ezt a szállítást teszik lehetővé a vízfogóik' (klauzurák), melyek hatalmas gátjai, zsilipjei, egy-egy anyapatak vízereit fogják össze, hogy az ekként tárolt hatalmas vízmennyiséget szükség szerint erre a célra ácsolt teknőszerü csúsztatókban zúdítsák alá, miközben a lerohanó víz magával ragadja a beléjük hengerített szálfákat is. El sem képzelhetni festőibb táj részieteket, mint ezeket a buja növényzetű, szűk lerohanási völgyeket, melyekbje ha nincs facsúsztatás, a vályúk' mellett csevegve-csobogva, hangosan csörögve, vagy egy-egy eső után dübörögve-zúgva rohan a patak; csúsztatás idején pedig megélénkül a völgy, mert annak egész hosszában, dorongokkal — 537 — 35