Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A rutén nép küzdelme a szabadságért - Kárpátalja

ion i na-Runa, főcsúcsával, az 1482 méter magas Rónahava sísál s az ebből legyezőszerűen szétágazó V e r h o v i n á va I. 3. A Be r eg j-K árpátok az Uzsoki és Vereckéi-hágó közötti részen védelmezik az ősi magyar földét. Főcsúcsa a hegylánc közepéből kiemelkedő Piku j (1406 m.). A Beregi-Kárpátok belső övéhez tartoznak a Latorcától a Nagyágig húzódó Szofyvai-havasok, főcsúcsaikkál az 1678 méteres Sztoj-jaí és az 1365 rnéiterre kapaszkodó K u k-kal. Legnagyobb része lakatlan erdőrengeteg. A M árama rosi-havasok. Az egész hegység tulajdonképen egységes főgerinc, melyből merőlegesen ágaznak ki a rövidebbhosszabb láncok. Szerkezetileg nem különbözik a Beszkic'jektől. Csak némileg zártabb és csúcsai magasabbak. Területéhez vo'taképen csak a Vereckéi-hágó és a déli határon álló Stög'(1655 m.j közötti rész tartozik, mert a lanc többi része már romájn területre esik. A hegység legvadregényesébb és legkiterjiedtébb tömege a Csorna-Hóra. Ennek főcsúcsai az országhatáron állanak. A körülbelül 20 kilométer hosszan húzódó hegység legmagasabb csúcsa a Hover la (2057 m.). A Havasok láncában tekintélyes emelkedéseket talá'unk. Igy nevezetesebbek: a Csorna-Répa (1288 m.), a G orgán (1448 m.),< Popágya (1742 m.), Busztul (1693 m.), Szevola (1615 m.), Kukul (1542 m.) és a déli román határon kúposodó Pop-Iván (1940 m.). E határláncbói kiágazó hegységek: 1. Részben a Popágyából indulnak ki, s a Nagyág és Tarac között helyezkednek el. Főtömegük aZ '1308 méteres csúccsal büszkélkedő Polonina-Krasz. A Polonina gerincével csaknem mero— 533 — 35