Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A három északkeleti város

aranybányákat, melyek abban az időben dúsan ontották kincsüket és csak századok multán merülték ki. A virágzó telepet 1241-ben a tatárok dúlták föl. Lakosai ekkor vagy a közeli rengetegbe menjek ültek, vagy a tatárok nyilaitói pusztultak el. Igy a környék újra lakatlanná lett. Újra be 'kellett népesíteni s miért a rajnamenti szász törzsek túfsűrű -népesség ükk e ľ őshazájukban éfni nem tudtak, IV. Béla hívására örömmel vállalkoztak arra, hogy ujabb rajokat bocsássanak a magyar földre. A beregi tájakra így jötték be másodszor is a »kedves szász vendégek.« Királyaink bőségesen osztott szabadalmai a várost csakhamar gazdaggá tették. Első szabadálmát még! IV. Bélától nyerte. Ezt 1371-ben V. István, 1320-ban Róbert Károly erősítette meg. Nagy Lajos 1342*ben Visegrádról keltezett kiváltság'evie!ében, — mikor azt pallosjoggal iis felruházta, — kiemelte, hogy: ...»mivel e szabad királyi 'város Oroszország közelében a határszélen fekszik, megérdemli, hogy különös kegyelemben részesítsük.« Beregszász történetében most zavaros időszak következett. Egyik tulajdonosát a más,ik váltotta föl. Aztán visszaszállt a koronára. De a kincstár sáfárjai nem

1 sokáig kormányozták, mert Mátyás, hogy növelje természetes fiának, Korvin Jánosnak,' gazdagságát, ezen a réven tekintélyét s majdan a koronához való kilátásait, többek közt Beregszászt is a hercegnek adományozta. Kilenc évig volt a terület Korvin Jánosé, mikor a hálátlan főurak

1 elpártolása miatt egymásután csúszott ki lábai alól a sok várbirtok és ezekből a dominiu mokra éhes főurakat a pipotya Ulászló alig-alig tuda kielégíeni, mert olyan tömeges volt aizl igénylés. Korvin birtokainak jelentékeny része a vagyonszerzésben telhetetlen Szapolyai István inádor kezébe került. Igy l.ett Beregszász isi Szapolyai; tulajdonává. A mohácsi vész után Szapolyai Jánosé, az 1526 nov. 5.-én Székesfehérvárott megkoronázott magyar királyé, ki azonban 1529-ben a közeli Munkáccsal együtt Ecsed'i Báthory Istvánnak ajándékozta. A XVI. század folyamán számtalanszor cserélt gazdát. De az új gazdák mindig csak azt nézték, mint csavarhatnak ki több jövedelmet a birtokból, így a város fejlődésével, régen szerzett jogainak épségben tartásával nem törődtek. Ennek lett a következményié, hogy lassan elvesztette kiváltságait és hajdan gazdag polgárai jobbágysorba sülyedtek. 1552

Jben a katholikusok és kálvinisták érdékes hitvitát rendeztek falai között. A vita célja: az egymástól eltérő dogmákban kiegyenlítő álláspontot találni s ezzel megakadályozni a hitszakadást. Am a fellobbanó szenvedélyek miatt a szándék nem sikérült. A katholikus és protestáns lelkipásztorok' és hívek utja egymástól végképen elvált s irodalomban, politikában, magán és közéletben egyaránt megkezdődött az a gyűlöletes harc, mely az embériet'ienség bélyegét sütötte a korra, illetőleg ennek szereplő [egyéniségeire. Száz évvel később, II. Rákóczy György alatt, mikor az X. Károly svéd királlyal Lengyelországbán pusztított, megtorlásképen 1657-ben lengyel légionisták dúlták föl Beregszászt. Alig heverte ki ezt a veszedelmet, Munkács ostroma idején, mikor labanc katonasággal voltak megrakva a beregszászi porták, 1686 jun. 8-án, Radies Antal várparancsnok kurucái törtek' a városra, melyet fölperzseltek, az elfogott — 519 — 33