Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A három északkeleti város

rabok és Zrínyi Ilona egykori lakosztálya előtt, a vár bástyafokán 1896ben felállított, de a csehek áltaf ledöntött ezredévi emlék bronz turulmadara is rövidesen fölkerül újra a vár ormára, hogy most már időtlen időkig ott lebegtesse szárnyát és onnan hirdesse a magyarság életét, nemkülönbén azt a megváltozhatatlan törvényt, mely előbb vagy utóbb szétrombol minden olyan politikai mesterkedést, vagy nyílt erőszakot, mely a Kárpátok medencéjének földrajzilag zárt egységes területén, ezer év óta békében együtt élt és egymásra utalt nemzetiségeket, idegen érdékkörökbe akar kényszeríteni. * ; . : ! : ' : I ' • ' t Ha a /várhegyén épült — valószínűleg még

1 a kostobokok, carpok, vagy bolgár-szláv népek által épített erősség

1 első nyomai jóval megelőzik a honfoglalást, az a hely, melyen hosszú századok folyamán Munkács városa kifejlődött, több ezer éves muitra tekinthet vissza,. Uigyanis a mai város helyén számos lelet került napfényre úgy a csiszolt kő, mint a bronz és vaskorszakból, melyek kétségtelen bizonyítékai annak, hogy ezt a Latorca partján, a hegyek

1 és síkság találkozási pontjánál létesült telephelyet, az egymást köviető történelmi korszakokban állandóan lakták s mert kapujában állott a keíetfelé irányuló lengyel-orosz kereskedelemnek, később nem zsugorodott össze, vagy tűnt el végkép, mint annyi sok imás híres telepünk, hanem je

J lentőségében egyre emelkedíett. Teljes kifejlődését, középkori értelemben vett városi virágzását azonban, — noha már az Árpádok korában is a kiváltságos helyek közé tartozott — a vár és uradalom mindenkori birtokosai erősen korlátozták, amennyiben polgárait megakadályozták mindama szabadságjogok gyakorlásában, melyek például a Felvidék bányavárosait olyan élénkké és gazdaggá tették. Az 1541-)iki parasztlázadás után, még rosszabbra fordult a munkácsi polgárság helyzete, amennyiben az uradalom birtokosai őket is jobbágy sorba taszították. Ehhez járult még az, hogy a lengyel-orosz kereskedelmi kapcsolatok visszafejlődésével a város anyagi helyzetében is erős visszaesés állott be s ennek következtében rövid' idő alat kiürültek azok a dúsan fölszerelt árúraktárak, melyek a »fehér ház»-nak nevezettt uradalmi kastély körül voltak elhelyezve- A török hódoltság korában görög, rác, zsidó kereskedők lepték el a várost s ezek főleg

1 a hódoltsági területekkel tartottak fönn élénk kereskedelmi összeköttetést. Ennek a rövid életű föllendülésnek a XVII—XVIII. századok harci mozgalmai vetettek véget. A vár közelsége ugyanis pusztító veszedelmévé Tett a városnak, mert valahány ellenség vette azt ostrom alá, mindegyik megrohanta a várost is, hogy kiraboíja és fölpezselje. Felette érdekesek a város régebbi úrbéri összeírás' adatai. Igy például 1699. évi összeírásból megtudjuk, hogy abban az időben mindössze 7 zsidó család lakott a városban és 22 kereskedője mind keresztény volt. Egy századdal később, a város 1815 lakosából 172-tő a Galíciából bevándorolt zsidó. Ezek tömegesebb beözönlése azonban a szabadságharc leverése utáni korban, a nemzeti elnyomatás ideje alatt vette kezdetét, úgy hogy 1870-bén a város 8602 lakosa közül — 516 — 33