Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Kalandozások a Magas Tátrában

kai. Hátunk mögött a Közé porom hosszú gerince. Aztán a Javorové háta s [mögötte az eget átlyukasztani látszó J é g vö I g y ï-c s ú c s. A Hosszú-tótól északnak ha'adó ösvény egy törmelékkatlanba vezet, hol a meredek hegyfalakról állandóan legördülő kőhalmaztó! töb~ bé-kevésbbé eltemetve csillog a K ii t a i b e I-, B u c h o 1

1 z-, Fuchs és a legérdekesebb fekvésű J e g s s-t ó, mint anyatavai a Nagy-Tarpataknak. A Jeges-tótól a törmelék között nyugatra fordul az ösvény. Ezen haladva, előbb az O m I a ď é k-t a, v a t, majd a Lengyelnyereg és Kis-Viszoka északi katlanában tükröző F a g y o tt-t a v a t érintjük, mely nem hiába viseli ezt a nevet, mjert csak a legforróbb nyarakon olvad' el róla a jégpáncél. A Fagyott-tó kietlen, merőben arktikus hatásokat kiváltó partján, kisebb pihenőt tartunk. Egy kiálló szikiadudorra ülve, süttetjük magunkat a napsugárral, melynek érdekes sajátsága, hogy itt, a magas hegysegben, a hómezők tövében, barnító hatása, aktinikus fénye sokkal erőse bb, mint a si ko kon. A terep északfelé lejt. Balról a L e n g y e I n yie r e g fala mered. Jobbról, a K i s-V i s z o k ái b ó I északnak ágazó gerinc. A kettő között egy hajdani glecser által ékszerüen kimart völgyelés, melyben a P oďu p i asz ki-patak egyik mellékere csörögve, csevegve, sziklarögök közt bujkjálva, viszi magával a Fagyott tó vizét. A magasság gyorsan sülyed. Vele arányban támad föl a növényi élet. Gyeppászták. Patakparti virágos rétcsíkok. Girbe-görbe, elárvult tiszafák. Törpefenyvek. Boróka társaságok. A magasságba fölmerészkedétt, árván ácsorgó cirbolyák. Előbb csoportosan, majd összefüggő erdőséget alkotva jelentkezik a vörösfenyő, mely mennél lejebb szálí, a szakállas zuzmóval belepett törzsű lucokkal keveredve, annál remeKebb hamvaszöld palásttal vonja be a hegyoldal o ka l. Ahol a Zöld- és Tengerszem-csúcs alatti Jég-tó, továbbá a Nad-Za'biem keleti letörésének katlanában ülő T i e z s k i-t a v a k vékony lefolyási erei összefutnak a Fagyott-tó vizével, az egyesült patak jobbpartján, 1310 méter magasságban találjuk a Rovin ki vadászházat, honnan egyre szélesebb, kitaposottabb ösvény vezet a PoGuplaszki-patak partján le, egészen a Bia lká ig, mely már valóságos folyó az előbbiekhez képest. Ez természetes is, ha tudjuk, hogy ez szállítja a Magyar-Tátra leghatalmasabb tavának a 33 hektár kiierjedésü, 50 méter mélységű Halas- és a fölötte levő 21 hektár kiterjedésű, 70 méter mélységű Tenge rsze m-t ó vizét a D u n a j e c b e. A B i a I k a-v ö I g y e nemcsak legnagyobb vízmedre az Északi-Tátrának, hanem tájképi 'eg is olyan nagyszerű, hogiy ezen a vidéken rue m akad mása. Százados vörösfenyők, toronymagas, több méter kerületü lucok, a felsőbb szintekből idetévedt cirbolyák, valóságos rengetegéDe vág itt az út. Míg följebb az egymást érő vízesések s a sziklagerinceken legelésző zergék remek csoportjai állítják meg, a vándort; erre már inkább az egyre gazdagabban jelentkező növényi élet szépsége és változatossága az, mely leköti a figyelmet. Az árnyékos, gyérvilágításu fenyvesek aljnövényzete, a fekete és piros bogyóju áfonya, néhány •gomba és páfrányfaj helyenkint olyan tömegesen jelentkezik, hogy teljesen eltakarja az avart. A patakparti keskeny rétcsíkokát á lila bércvirág, a sötétpiros, kék, vagy fehér szellőrózsa, az éj kék hadvirág s a rózsaszínű kakuktorma virágcsomói tarkázzák. — 505 — 30