Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Kalandozások a Magas Tátrában
leg őszkor vághatnak sarjút. A gyümölcsfélék közül a meggy, szilva és nyári alma, pl. Tátrafüredien csak kivételesen jó időben érik meg. * A Tátra híatalmas masszívuma mér századok előtt fölkeltette a tudósok, vadászok, kincskeresők, természetjárók érdeklődését. Az első híradás, mely a Tátrában tett tanulmányi kirándulásról beszámol, 1565 bői való. Ugyanis Késmárk város régi annáieszei ebből az évből jegyzik föl, hogy a késmárki vár akkori kapitányának ifjú felesége, egy nagyobb társasággal kirándult a hegységbe, de a sziklavilágba behatolni már nem mertek. Ettől kezdVe a feljegyzések mind gyakrabban emlékeznek megi a Tátrába tett kirándulásokról. A legelső, tátramászó Froelich Dávid késmárki mathfematikus, ki 1615-ben a Fehérvíz mentén hatolt a hlegységbe, fölfedezte a Vöröskő-csúcs és Nagy-Morgás közötti katlanban levő Zöld-tavat és innen feljutott a Lomnici-csúcsra. 1664-ben Buchholtz György késmárki lelkész, majd ennek fiai: György és Jakab tesznek nagyobb kirándulásokat a Tátrába. A Tarpatak völgyében följutnak a Tarajkára, innen fölkúsznak a Lomnici-csúcsra, lefelé szálltukban bekalandozzák a Zöld-tó környékét és a Fehérvíz völgyében térnek vissza Késmárkra. 1751-ben, Mária Terézia megbízásából, egy tudósokból álló társaság kutatja át a Tátrát. Hogy milyen eredménnyel végződött ez az expedíció, pontos értesüléseink nincsenek róla, mert a tudományos följegyzések elvesztek és csupán Buchholtz Jakab leírásaiban maradt kutatásaiknak némi nyoma. Ezek szerint a társaság mintegy három hónapig; járta a hegységet, mely idő alatt a Javorinából kiindulva, a Javorinka-patak és Hátulsó-Rézaknák mentén, a Kópa-hágón át, eljutottak 1 a Fehérés Zöld Ltavakhoz, majd a mai Zöld-tavi és Késmárki-csúcsok között a Lominjc i-gerincen át az öttavakhoz s innen a Kis-Tarpatak völgyében leereszkedtek az Óriási-vízesésig, majd a Nagy-Tarpatak hosszú völgyét végigjárva, Lomnicnál jutottak le a Poprád völgyébe. A tarsaság ez alkalommal Buchholtz Jakab; de küönösen Béí Mátyás híradása szerint érdekes ásvány-, növény- és állattani kutatásokat végzett és így lényegesen hozzájárult a hegység megismeréséhez. Hogy az egész Tátrában, a mai Ótátrafüreden levő savanyúvízforrás környéke volt az első üdülésre kiválasztott .telephely, azt gróf Csáky István naplójegyzeteiből tudjuk, i ki 1790-től kezdve, itt építtetett vadászkastélyában töltötte a nyarat. Ugyanebben az időben Kakaslomnicon Berzevici Gergelynek, Nagyeőrön piedig Horváth Ádámnak voltak nyaralói és vadászó házai. A XVIII. század végén, több idégen tudós vállalkozott a Tátra átkutatására. Igy 1793-ban Haquet lembergi egyetemi tanár, a hegység északkeleti részében tett tanulmányi kirándulásokat. Ezzel egyidejűleg az angol Towson, a legismertebb út, a Zöid'-tó felől, megmászta a Lomnici-csúcsot, majd visszatérőben a Nagy-Tarpatak völgyében ereszkedett le Kakaslomnicra és innen Késmárkra. 1|805-lbien Stanislaw Stl^sic lengyel minera.'ogus, a Jégvölgyi és Lomnici-csúcsot mászta meg. 1813-ban, a Tátra déli réiszié— 489 — 30
