Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Kalandozások a Magas Tátrában
léseknél észlelhetjük, hogy a glecserkövek lerakodása olyan vastag, hogy sehol sem lehet az eredeti gránitmagot megtalálni. A glecsermorénák minőségéből észlelhető további megfigyelés, hogy nemcsak az Alpokban, hanem' a Kárpátokban is, legalább két, egymástól ta'án évezredés időközben következett be az eljegesedés. És pedig egy korábbi nagymérvű, ezt követte a jégmentes, vagyis interglaciális kor, majd' egy későbbi, mely már sokkal kisebb méretű volt és nem nyúlt le olyan mélyen a hegység Iába felé. Ennek a többször bekövetkezett eljesegedésnek kétségtelen nyomai azok a patakkavics-, durvaszemű és finomhomok rétegek, melyek a hegység északi és déli oldalán 8—9 száz méterig egyaránt feltaláhatók. , A tudomány mai megállapításai szerint, a glaciális korban a déli oldalon 1400-, az északin 1500 méter magasságban volt a hóhatár s bár ma ugyanez a 2400 méterig emelkedik, 1900 méteren felül a szél és napvédett helyeken még a legforróbb nyárban is találni kisebbnagyobb hómezőket. Az ebben a magasságban található tavak jege csak július végén kezd olvadhi, ha azonban a nyár hűvös és a ten>gerszem a fölötte magasodó sziklafalak árnyékába esik, akkor felszínüket állandó jégkéreg borítja, mint például ezt a Menguszfalvicsúcs alatti Nagy-tónál (1961 m.), a Lengyel-nyereg északkeleti oldalán a Viszoka alatti F a g y o 11 1 ó n á I (1966 m.), a Lomniciés Jégvölgyi-csúcsok katlanába zárt O tt ó legfelsőbb tagjánál (2032 m.) f a Batizfalvi-csúcs alatti Jég-tónál (1940 m.), továbbá a Furkota-csúcs tövében csillogó W a h f en b e r gl i 1 ó n á I (2154 m.) s a Magas Kriváň katlanában fekvő Zöíd'-tónáf (2016 m.) észlelhetjük. A Tátra északi oldalán két fő, giecservölgyet ismerünk: egyijc a körülbelül 12 kilométer hosszú Bia lka, másik a Javorové 14 kilométeres völgye. Ezekbe torkollnak az apróbb mellékvölgyek, melyek keresztül-kasul hasogatják a hegységet. A Bialka hasonnevű patakja az 1587 méter magasságban levő Tenge r sz e m- s az 1584 méter magasságban terülő Halas-tóbó I szakad ki és hosszan húzódik észak felé. Nagyobb mellékvölgye bafról a Gruby és Koziw i e r c h katlanának mélyén meggyűlt Nagy-tóból kiszakadó patak völgye, a Roztoka; jobbról a Tengerszem-, Tátra-, Felkai-csúcsok-, Viszoka- és Skalagerinc mélyedésében ülő tavak kifofyásaiból keletkezett Podupíasz ki-patak remek völgye. A j a v o rove-völgya Javorove-gerinc északi leszakadása, továbbá a jégvölgyi és Vöröstoronyi-csúcsok alkotta tókútban meggyűlt Békástavakból kifolyó J a v o r i n k a - p a t a k ágya. Ennek számbavehetőbb baloldali mellékvölgye nincs, a jobboldalon azonban a Réz aknák-, Ko love- és Fekete-tó völgye nyílik befé. A déli oldal fővölgyei nagyobbszámúak, dé rövidebbek. A hegység nyugati határán jelentékeny a 10 kilométer hosszú Koprovavölgye, mely a Gruby és Koprova-csúcsok közötti teknőben csillogó S z m re c si n j-t a va k vizét szállítja a Tychába és innen a Váglba. A völgy nyugati lejtőjét a hosszú kópa-gerinc képezi, észak felől pedig a lengyel Ottóhoz vezető gerinccel záródik. Keleti leszakadása még a szépségekbén gazdag Tátrában is szinte páratlan részleteket nyújt. Itt a Kriván-szakadék r oľdaíába vésődve húzódnak a hasonnevű tengerszemekben végződő Te r i an s zk a-, Kotlin- és — 485 — 30
