Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Dunajectől Homonnáig

1703-ban Sztropkó meghódolt Rákóczinak. Minthogy közben Petheo Mihály a nemzeti ügytől elpártolt s várát elhagyva, Lengyelországba ment, Rákóczi Sztropkót Ocskay László kuruc brigadérosnak adományozta. A szatmári béke után a várbirtok újra visszakerült a Petheők kezére. Utolsó birtokosa Zsigmond, 1764-bén öröjkös nélkülhalt el. A sztropkói vártempíom sírboltjába temették eb Hataijmas maiusculás emlékköve a szentély falába építve, ma is látható. Sztropkó vára egyes részeiben ma is áll. Egykori kápolnáját megnagyobbították. Őrtornyát templomtoronynak alakították ját. Maga a templom hosszú poligonál szentélyével, csúcsíves boltozatával, faragott támasztó pilléreivel és finoman kidolgozott mérőműveivel, érdékes műemlék. Főoltára a faragó művészet remeke. Az utolsó vacsorát ábrázoló oltárképe fölött a Csákyák és Petheők ősi címere van elhelyezve. Egyházi szerelvénye' között több XV. századból származói kelyhet, füstölőt, gyertyatartót és ostyatányért találunk. Egy XV. századból származó miseruhája a hozzátartozó stóláva! és manipulussal, az 1896. évi országos kiállításon, általános feltűnést keltett. Sztropkóról az Ondáva-menti Csarnahóig ereszkedünk le. Majd innen pompás országúton a Labore mellett fekvői H o m o n n ára gyalogolunk, hogy megtekintsük annak érdekességeit. Homonna Felső-Zemplén legnépesebb községe. Mikor a XIII, században neve először jelenik meg az oklevelekben, még egy rengeteg, lakatlan erdovidéknek a központja. Róbert Károly 1323. évi adományíeveíe szerint első birtokosa Drugeth Fülöp, ki a trónkövetelő Károllyal egy időben jött be Olaszországból s itt csakhamar az ország elsői zászlósai sorába emelkedett. Utódai több mint háromszáz éven át jelentékeny szerepet vittek nemzetünk, die különÖjsen Zemplén megye életében. ; Drugeth Fülöp 1322-től 1327-ig az ország nádorispánja, öt éves nádorságával úgy látszik, úgy magának, mint csa'ádjának általános becsülést szerzett, mert ami ebben a forrongó, pártoskodó időben ritka jelenség, utána testvéréit, Jánost, majd' ennek fiát, Vilmost választották nádorrá. Az a húsz év, melyet a három Drugeth

1 az ország] nádori székében töltött, úgy látszik, nemcsak tekintélyt, hanem vagyont is hozott a családnak, mert Vilmosnak már hatalmas birtokai, erős kővárai voltak a Felvidéken. Köztük Homonna is, melytől a család leszármazottai predikátumukat nyerték. De a három Drugethvel nem szakadt meg! a család

1 zászlós urainak a sora. Ugyanis János fiai: Fülöp, János, László és Miklós, nágy közjogi állásokban virágoztatták tovább a Drugethek csorbíttatlarii tekintélyét. Ferenc, ki 1522-ben II. Lajos király főkamarása, elkísért© urát a mohácsi csatamezőre is, amelynek halálforgatagából sikerült megmenekülnie. A trónért való versengés idején, a magyar párt egyik vezéregyénisége s mint ,ilyen, János király odaadó híve. Hűségéi még a pozsonyi országgyűlés vagyonkobzó, fővesztéssel sújtó ítélete sem' ingatta meg. A Habsburg Ferdinánd iránti ösztönös gyűlöletei élete fogytáig kísérte s a János-párt egyik pótolhatatlan vezérét vesztette benne, mikor 1532-ben a tőketerebesi ütközetben vérével pecsételte meg vallott hitét, hogy Magyarországot nem az idegen ural-* kodók, hanem egyedül a nemzeti királyok tehetik hatalmassá. — 477 — 30