Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

mert mint a fejlemények igazolták, Vencel nem vigyázott eléggé becs­telenül ravasz fiaira s íjgy azok örök időre kipusztultak Kassa falai közül. ' A szinház előtti parkban egy szökőkútból kiemelkedő obeliszk, a cseh országzászló tartója éktelenkedik. A magyar közösség bizo­tnyára rövidesen eltávolítja onnan, vagy átalakítja. A Rákóczi-úton, a túlméretezett postapalota és a rendőrség épülete kívánkozik ki a kör­nyező házak keretéből. Az út végén a régi katonai lovarda előtt meg kell álinunk néhány pillanatra, hogy kegyelettel emlékezzünk meg az 1919 június havában, a cseh pribékek' által itt kivégzett Teper Jánosról s a :még gyermek Tirpák Györgyről, kik magyarságuknak lettek! áldozatai Kincses Kassának egyik legértékesebb épülete a Fő-utca északi végében álló F e I s ő m a g y a r o r s z ág i Múzeum, melynek tárlói az elmúlt történelmi korok ezernyi-ezer érdékies és értékes emlékét őrzik 1906-ban, a boldog békevÜágban, mikor a nemzet kegyelete kétszáz éves számkivetés után Törökországból hazahozatta II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai porait, a kassai múzeumban a kurucvilág emlékéjiből külön termeket rendeztek be, melyek a jelen fiai elé gondos rendezés­ben tárták a dicsőségesen kezdődő, de évek m'ultán szörnyű kudarc­cal végződő nemzeti felkelés ezernyi-ezer emléktárgyát. Akik az említett időben elzarándokoltak Kassára, hogy a székes­egyház sírboltjában elhelyezett nagy bujdosók szarkofágjai előtt lerój­• ják a honfiúi kegyelet adóját, bizonyára fölkeresték a múzeumot is, hogy itt szinről-szinre láthassák a legendás idők értékes rekvizitumait, melyek mindegyikéhez, még a látszólag legjelentéktelenebbekhez is, el­mélyedésre késztető emiékék tapadnak. Az egyik teremben fegyverek. Hatalmas, kétkéz pallosok. Finoman edzett, csodálatos rajzú damaszcén acélok, melyekén máig sem tudott fészket verni a rozsda. Kettészelt cserepár kardok, durva müvü és mű­vészi kiállítású, elefántcsontnyelü kovás pisztolyok. Lőporszaruk. Hosz­szucsővü puskák, nehéz muskéták. Kiegyenesített kaszák, hegyes szö­gekkel megtűzdelt cséphadarók. Nyergek, süvegek, dolmányok, tar­solyok. Behorpadt dobok, szétrepedt ágyúcsövek, várkulcsok, ágyu­kerekek, mozsarak s fölöttük a mennyezetről aláfüggő színtarka da­maszt, vagy selyemfoszlányos hadilobogók, köztük Rákóczi címeres, aranyhímzésű, Pro Libertate felírású zászlaja, mely az ónodi gyűlésen a Fejedelem fölött lobogott, mikor a Habsburg-házat trónvesztettnek nyilvánították. Aztán jöttek termek, melyek falain a letűnt fényes-gyászos korszak szereplőinek arcképei függtek. Thököly Imre, Zrinyi Ilona, a gyermek, ifjú és férfi Rákóczi. Munkács feladója, a hitványfelkü Absoion Dániel. Alatta a bécsi udvar egyik rosszszelleme, gróf Kinsky. Mellette méltó párja, az áruló Longueval s hogy az erkölcsi ellentét nagyobb legyen, az árulóval farkasszemet nézett a Rákóczit szöktető Lehman kapitány nemes vonású okos feje. : Kissé tovább, Du Heron, a varsói francia követ. Vele egyvona'Jban sorakoztak a Rákóczit segítő francia hadimérnökök: Domoiseux, Cha­ssant, La Maire, De la Motte és De Riviere. A Feje de'em jogtanácsosá­tól, Okolicsányi Páitóí jobbra Nagy Bercsényi Miklós, Esze Tamás, a híres tarpai jobbágy, Melith Pál báró, a szabadságmozgalomhoz csat­lakozó első főúr; Ócskay László, Rácz Miksa, Balogh Ádám, Bezerédy Imre, Jávorka Ádám kuruc hadhagyok, Csajághy János érsekújvári vár­— 441 — 2

Next

/
Thumbnails
Contents