Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

. . - »Kassa, Fe 1 s ő m ag y,a r o r s z á g- fővárosa, magas hegyek között völgyben fek,-szik. A város mellett tekintélyes folyó, melynek Hernád a neve. Ezeüijkjivüt a -Szepességre néző szőlőhegyekből egy paták folyik át a városon, mely a kapunál kettészakad, úgy, hogy az egész piacot, a városházát és kereskedői csarnokot, a török fogházat, a városi őrházat két oldalról körülfolyja. Harmincnégy hidacska hidalja át ezt a patakot. A házak nagyok, olasz módra épültek. A plébánia templom fölöttébb csodálatraméltó építmény, csupa négyszegletes kőből, ólmozott vaskapcsokkal. Sok művészien faragott kőfigura díszíti. Ugyanitt sok a művészi csigalépcső. A templomtetőn néhány száz, sőt ezer em'ber is elfér fegyverrel, ágaspuskával kezébien. A templomtornyot vörösréz fedi. A harangtorony kőműves munkája borral kavert mésszel készült .A katolikusoknak, luteránusoknak és kálvinistáknak jól ellátott iskolái vannak. Félig főkáptalan is van itten, mert az egri püspök itt celebrálja az összes nagy ünnepségeket. Itt székel a felsőmagyarországi főkapitányság is, melynek jól felszeneit fegyvertára, tisztjei és tiszviselői vannak. A várostól három mértföldnyire már .hódoltsági terület va*>. A várost háromszoros fal veszi körül. Ennek titkos bástyái is vannak. Két kapuja van, melyeket hetenkint vál-ogatva nyitnak meg. Ezt a kaput naponként kétszáz fegyveres darábont nyitja ki és csukja be ké* buzogányos tiszt vezetése alatt. A kapitánnyal megy az egyik tanácstag, mert az uralkodónak is egy külön kulccsal ellátott zárja és a városnak is, úgy, hogy egyik a másika nélkül nem nyithatja ki a kaput. Kíséretükben van mégj a városi dobos. A külvárosok meglehetősen nagyok. Ezeket is sáncok és sorompók veszik körül. Amelyik oldalon nyitva van a város

1 kapuja, ott rendezik az éves vásárt •és a heti piacot. Nehogy árulás történjék, nem eresztenek nagy néptömeget a Afáros'ba, de azért a városban is folyik valamelyes kereskedés. Itt magyarul, németül és tótul beszélnek, de legtöbbnyire mégis magyarul. Az elöljáróságban —- mikor én ott jártam — csupán evangélikusok ültek;, és nagyobbrészt magyarok, a többiek németek. A városban szigorú rend uralkodik. Holmi apró bűntényt nem visznek a tanács elé, hanem a vádlottat a városbíró elé állítják, aki vagy szigorúan megdorgálja, vagy pedig ott a városI>író liáza előtt a darabantokkal lefekteti az illetőt az utcakövezetre és veszszövel megcsapatja. Ezen a vidéken kezdődik a tulajdonképeni Magyarország. Mások is itt ä szokások, mini a német és tót vidéken. (Évienként, Háromkirályok ünnejpén a, kapukat bezárják s a polgárság szószólója, minden nemzetiségű és vallású szás polgárral a városházára megy, ahol új városbírót választanak, vagy a régit megerősítik. Ennek megtörténtével processlóban vonulnak a templomudvarra, amely vastagon van szalmával fedve. A régi várjos'bíró is együtt jön a tanácsurakkal. Megjelennek az ös'szes céhek és kézművesek készítményeikkel, meIveket vagy egy póznán, vjagy másképen hoznak és tiszteletük jeléül az újj városbíró házába szállítanak. Az ajándékok között van egy új szekér is, amely -sima tölgyfával van magasan megrakva. Hat ló viszi ezt az új bíró lakásárán Ám ezt a fát nem szabad évközben elhasználnia, mert ennek az a rendeltetésje,, hogy az esetben, ha a városbírót a török érdekében történt áruláson érnék/ kocsival együtt máglyául szolgáljon* . . . * A mai Kassa legimpozánsabb építőművészeti értéke a Szent E r:zséíbet székesegyház, mint a magyarföldi csúcsíves stilus egyik. — 437 — 2