Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék domborzati viszonyai
/ végződő út mentén nem, hol a 30—40 kilométer hosszú vonalon, mindössze két-három' nyomorult falucskával találkozik a vándor. A hegység nyugati végágain, a Túróci-medence szélén, közel Túróc-Szentmártonhoz, Szklabinya és Bíatnica érdékes múltú váromlacékai és a Gagyeri-völgy csodarészletei lepik meg az arrajáró utast. A vidék nevezetesebb csúcsai a Vági kralováni szorosa mellett emelkedő Kopa (1131 m.), továbbá a K lak (1395 m.), Jarabina (1314 m.), Smrkovica (1488 m.), Ra'kitor (1568 m.), Pioska (1533 m.) és a valamennyi közül kiemelkedő Krizsna (1599 m.). Hegyeit ősfenyvesek, borókabokros sziklás oldalak, havasi legelők fedik. Érintetlen világa ez a hegységben tanyázó, embert ritkán látó, elképzelhetetlenül primitiv életet élő pásztoroknak, kik évente alig egyszerkétszer szállanak alá a völgyekben meghúzódó falvacskákba, hogy beszerezzék szükségleteiket. 6. A Nagy-Fátrától a Stureci-hágó és a Revúca völgye választja el a Zólyom, Liptó, Gömör megyék egyes részeit beágazó AíacsonyTát rá t, mely északon a Vágig, délen a Garam közé szorítva, a Revuca-völgyétől a Sajói-Hernád', illetőleg Popova völgyéig terjed'. Hossza körülbelül 75 kilométer, szélessége 25—30 kilométer. Anyaga gránitra és kristályos palára települt devoni, szifuri rétegekbői áll, melyek a 'Vág és Garam-völgy széfén triász, jura képietektől s vékony eocén, neogén és alluviális rétegektől vannak takarva. A MagasTátra után a Felvidék legtömegesebb és legmagasabb hegysége. Liptó felé eső része rideg, havasi vidék. Főgerince a Liptó-Zó.'yomgömöri határon húzódik s úgy északon, mint délen, a Vágba és Garamba rohanó patakok keskeny ékvölgyeitő! van összeszabdalva. Úgyszólván egyedül használható közlekedési útja az 1236 méter magasságba emelkedő Ördöglakodalmi-hágón, a Csertovicán vezet keresztül. Ez köti össze a Garam völgyét a Vág völgyével. Főcsúcsai a Vapenica (1692 m), P ras i v a (2045 m.) és a valamennyin©! ismertebb, vízrajzi szempontból fontosabb Királyhegy, (KralovaHola) mely 1943 méter magasra emelkedik a tengerszín fölé. A Magas-Tátrja Nagymagyarország leghatalmasabb hegytömege, mely az északi határok mentén emelkedve, Liptó és Szepes megyék területét ágazza be. A vele sok tekintetben egyező Liptóihavasoktól a Tyich-vö'gye, il ető'eg az 1939 méter magasságban vezető Lilijowe-hágó-, keleten pedig a Szepesi-Magúra csoportjából 1773 méter magasba felnyúló Kopa-hágó választja e f. Főgerincének hossza 28—30-, szélessége 7—10 kilométer. Feltolódása a geologiai középkor legfelső emeletéig a krétáig, vagyis a nummulitos mészkő lerakódása előtti időkbe nyúlik vissza. Főtömege gránit, gneisz, csillám' és agyagpala. Emez őskőzetek mellett nagy területen uralkodnak a paleozikumból való perm» s a mezozoikumból származó triász homokkő, alsóUászkori mész, aoíomit és márga. Déli vonulatán az ősgránítra eocénkori homokkő te'epedett, mely azonban északi ágaiban is széfes kerületben szegélyezi. A permi rétegekben talált gránitgörgeteges konglomerátbói megállapítható, hogy Földünk ókorában is volt hegység ezen a tájon, de a geologiai idők további folyamában elsűlyedt, a tenger lepte ef és sok millió éven át ennek hullámai tarajfottak fölötte, mígnem a kréta-kor végén újra kiemelkedett a vízből. — 35 — 2
