Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

möcre, vagy Budára,, a tárnokmesterhez, esetleg a nádorhoz, vagy magához a királyhoz, ki homo regiusa által vizsgáltatta felül a per anyagát és a hozott ítéletet. Selmecbánya középkori életére rendkívül tanulságos fényt vet a városi múzeum gazdag irattára, nevezetesen a Nagy Lajos korától vezetett számadási-, tanácsi- és bírósági jegyzőkönyvek, melyek ritkaérdékességü korképét mutatják be egy középkori város életének. Sajnos, nincs elég terünk, hogy ezekből a régi írásokból szemelvényeket adjunk, de azért mégis meg kell emlékeznünk itt, a város életére nagyobb kihátással bíró egynémely eseményről: Nagy Lajos leánya, Mária volt az első magyar királynő, ki udvartartása költségeire kapta a bányavárosok jövedelmét és ezzel Selmec is a királynők hatalmi jogköre alá esett. Mivel Mária férje, Zsigmond alatt, az 1405. évi rá kosi országgyűlés határozata értelmében, a polgári osztály országos renddé emelkedett, Selmec is megkapta azt a jogot, hogy követtel képviseltesse magát az országgyűléseken. Zsigmond egyébként is nagy jóindulattal viseltetett a város iránt, sőt 1423 jul. 23.-án fényes kísérettel meg is látogatta. A város nagy pompával fogadta az uralkodót, mint azt a Stadtbuch egykorú följegyzéseiben olvashatjuk. Albert király özvegye, Erzsébet, 1442-ben felhívta a város tanácsát, hogy az időközben királlyá választott I. Ulászlóval szemben, fiát, V. Lászlót támogassa és ennek látható jeléül küldjön követet Győrbe, az ott tartandó ünnepségre. Miután a város a fölhívásnak eleget tett, Rozgonyi Simon egri püspök, a hűtlenséget megboszulandó, 1442 májius 24.-én erős sereggel a városra tört, őrségét felkoncolta, házéit, kolosorait, templomait kiraboltatta, majd felgyújtatta. Az utókor végtelen kárára ez alkalommal égett el a város levéltárának legjelentékenyebb része is. De Rozgonyi Simon pusztításaival nem telt be a város szenvedéseinek mértéke. Amit ugyanis a tűz meghagyott, azt az azon évi földrengés pusztította el. Majd a husziták hatalmába került, kiktől csak Mátyás királynak sikerült megszabadítani. Mátyás, hogy megadja az ujjájépítés lehetőségét, 1461-ben, adománylevéllel megerősítette addigi vám szab a da ímaiban, majcT T470-ben felmentette a kincstári adózás alól s mert nagyon érdékelte a város sorsa, 1478-ban feleségével,, Beatrix királynéval, Dóczy Orbán kincstárnokkal, Mühlstein Veit körmöci kamaragróffal s itt föl nem sorolható fényes kísérettel látogatta meg Selmecet. Ez alkalommal a bélabányai út felől közeledő királyi pár elé, a város legelőkelőbbjeiből alakult küldöttség vonult ki, névszerinti Moré Márton, a dominikánusok perjele, Kröndl György kamaragróf, Resch János bíró, Hochel János, Schwammgrattel Miklós, Hartlab G i Ig, Mathes Pál szenátorok, Kronstindl Pál, Prod'ács János, Arnoldt Jakab, Steyrer Gilg, Hylleprant Mátyás esküdtek, Steck Boldizsár főjegyző, az összes céhek, bányászok díszbeöltözött atyamesterei céhjelvényeikkel, zászlóikkal, fullajtárjaikkal egyetemben. A Csiliker-kapunál, ahol ma a bányászati főiskola áll, a helybeli dominikánusok gvárdiánja, páterei és noviciusai, vastag égő viaszigyertyákkal, régi énekeket kántálva, várták a magas vendégeket, kik sűrű harangzúgás és a kitódult polgárság vivátozásai közben, lóháton — 399 — 27