Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

...»Különös kegyelmünknél és királyi hatalmúink teljességénél fogva Rimaszombat város közönsége jelenlegi lakosainak és utódainak kegyesen beleegyezni és npkik megengedni véltük, miszerint arra nézve teljhatalmat adjunk, hogy Rimaszombat város területén akasztófát, kerékbetörő eszközt, pallost és egyéb kinzó eszközöket rendezzenek bie, minélfogva azok, akik a város határán belül mint tolvajok

1, latrok, lélekkufárok, ördöngösök, gyújtogatok, méregkeverők, varázslók, gyilkosok, kuruzslók, kéjelgők, vérfertőzők és más gonosztevők nyiltan és nyilvánosan találtatnak, legyenek azok nemesek, vagy nemtelenek, ha tetten éretnek, vagy rajtakápatnak, szieméiy szerint letartóztassanak és amint a törvények is megkövetelik, azok bűneit méltó büntetésser illessék«... E pallosjog alapján, a XVIII. század első felében volt az utolsó kivégzés, miköris a város életében nagy szerepet játszott Goetz-család hajadon leányát tűzvész okozás miatt Ítélték halálra s az ítéletet 1739 október 12.-én, a városi polgárság gyülekezete előtt, a főtéren fölállított vérpadon hajtották végre. A szombati hóhér által ez alkalommal használt »fővágó bárd«, a város múzeumában ma is látható. A város ujabbkori történetének nem kevésb'bé érdékes adata, hogy 1849-ben a Vác felől Rimaszombatba érkező Görgey, a Losoncon székelő orosz főhadiszállással 1849 július 19-én kezdte meg az első béketárgyalásokat, melyek szomorú zárójelenetie 25 nappal később, a világosi síkon, a magyar sereg fegyverletételével ért véget. * A mai Rimaszombat a Felvidék egyik legcsinosabb és legmagyarabb érzelmű városa. De lehetne-e ez másként, mikor falai között a magyar kultúra számos kimagasló egyénisége látott napvilágot, kik későbbi dicsőség ük kel fémjelezték a város életét. 1620-ban itt született Gyöngyösi István, Gömörmegye hajdani alispánja, Széchy Mária és Wesselényi Ferenc szerelmi históriáját a »Marssal társalkodó murányi Vénus«-ban megörökítő író, kinek a nevezett poémán kívül a »Poraiból megéledett

Phoenix«, »Palinódia«, »Csalárd Cupido«, »Thököly Imre és Zrinyi Hona házassága«- stb. című költeményei a XVII. század magyar költészetének legértékesebb darabjai. 1718-ban itt látott napvilágot Hatvani István, a később különféle bűvészkedéseiről, ördöngösségeiről híres debreceni professzor. 1742— Iben Decsi Sámuel, a bécsi magyar testőrök létesítette irodalmi {iskolának egyik legtehetségesébb tagja. 1792-ben Fierenczy István, hazánk első nagy szobrászművésze. 1817-ben Tompa Mihály, a »Gólyához«, »Madár fiaihoz,« »Ikarus«, »Virágregék«, »Olajág« stb. költemények és iimaremékék szerzője s a XIX. század irodalmának egyik vezéralakja, 1826-bán Batizfalvi Sámuel, a hírneves orvostanár. 1821-ben Berecz Károly, a márciusi ifjúság jeles tagja, kinek »Szabad hangok« című muríkája Petőfi Talpramagyarja után a szabadsajtó legelső könyvterméke. ;1830-ban Blaha Lujza, a magyar népdal utolérhetetlen énekművésze, ja »nemzet csalogánya« látta m'eg a város egyik'elült, zsúptetős kuny— 386 —