Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

Somos kő' ettől kezdve több, mint egy századon át, Zéchen-+ birtok. E család tagjai közül nem egy viselt országos tisztséget és dicsekedhetett királya bizaímávaf. Soraikbóf meg kelíett említenünk II. Miklóst, Nógrádmegye főispánját, Nagy Lajos király főpohárnokmesterét, majd Horvát, Tót és Dalmátország bánját. III. Miklóst Zsigmond király tárnokmesterét, ill. Dénest, előbb nyitrai püspököt, majd esztergomi érseket, V. László és Hunyadi Mátyás királyok megkoronáz zóját. Zéchen László 1465-ben Guthy Országh Mihály nádorispánnak! és Losonczy Albert aurániai perjelnek zálogosította el Somoskőt. Guthy Országh azonban a maga részét csakhamar átadta Losonczynak, ki pár év múlva Mátyás királytól örök adománylevelet nyert a birtokra s ettől fogva az hosszú ideig Losonczy-birtok. A család egyik legkiválóbb tagja István, a temesvári hős. Mivel figyermekei nem voltak, halála után, 1552-ben Somoskő egyetliert fiusított leányára, Annára, majd ennek Ungnád Kristóffal kötött házassága révén, férjére szállt. Ebben az időben Modróczi Miklós (nevűi ispán volt a várnagy. Egy csélcsap, könnyelmű, italszerető ember, aki inem tudott rendet tartani a katonái között s mindenki azt tett a várban, amit akart. Ilyen viszonyok mellett könnyű volt a várat Ali pasának elfoglalni. De a török nem sokáig örülhetett a birtoklásnak. 1592-ben, mikor Tauffenbach és Pálffy seregei visszafoglalták! Füléket, megrendült a komolyabb ostromra be nem rendezett Somoskő helyzete is. Jól tudta ezt a pogány, <azéň egy szép napon fölkereikedett s nehogy meglepjék, olyan sebtében hagyta iel a várat, hogy még a kapuit is nyitva hagyta. i Ungnád Kristóf halála után, Losonczy Anna Forgách Zsigmondhoz ment nőül, mikor pedig 1595-ben ő maga is elköltözött az élőkj sorából, egy kis áldozatta! az 52 községből álló uradalom, Forgách! nádoré lett. Az 1618 és 1647-iki országgyűlések végvárnak nyilvánították és elrendelték országos költségen való megerősítését, mi azonban csak 1659-ben következett be. De az erősítésre már nem

1 volt Szükség. Nyugalmát már nem zavarta az ellenség. Nem volt csete-paté körülte. Akkor sem, mikor II. Rákóczi Ferenc diadalmas hadai járták a Felvidéket, mert a vár ura: gróf Forgách Ferenc, rokbnszenvezjett a mozgalommal s így a vár ágyúlövés nélkül ad'ta Imeg

1 magát. A szerencsétlenül végződött szabadságharc után, Forgách Imrét is elérte a győztes bosszúja. A hűtlenségben elmarasztalt főúr vagyonára a kincstár tette rá a kezét. Nemsokára Ráday Pálnak adta zálogba, bogy azonban a vár ne kerüfjön többé ellenség kezére, azt föírobbantatta. Az Ur születésének 1712-ik esztendejében így semmisült mieg Somoskő, melyet azóta csak az itt fészkelő vércsék, romantikát szerető szerelmes párok s a Természet szépségeit kereső turisták látó-* gatnak. Egyéb senki. * — 379 —