Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Balassagyarmattól Pelsőczig
királyi jóváhagyással Derencsényi Farkasnak adta el a birtokot, kitőf viszont 1554-ben, a füleki várat elfogiía'ó Kara Hamza szécsényi bég, ravasz fondorlattal kerítette kézre. A hadi krónikákban nem mindennapi eset a következőképen történtFülek elfoglalása után Hamza bég étvágyat kapott még néhány környéki várra terjeszteni ki az ozmán hatalmát s így mi sem terImészetesebb, minthogy szemeit a közeli Somoskőre és Salgóra vetette. De katonáit kímélni akarván, cselhez folyamodott. Topcsijaival és sziklavájó lagundzsijaival óriási zaj közben hatalmas, ágyúformára faragott keréktalpakra szerelt fatörzseket vontatott a közeli hegyoldalakra, mivel a várbeli népségben azt a hitet keltette, hogy tekintélyes sereggel támogatva, erős várostromra készül. Aztán a vár körül szabad tért engedve, várta a hatást. És az nem is maradt el. Saigon a vár akkori kapitánya Zagyva Simon volt. Gyáva, pipogya legény. Semmivel sem különb, mint a szedett-vedett őrség. így azoW túlerőt sejtve és megrémülve egy minden percben bekövetkezhető) ostromtól, még azon éjszakán kifutottak a várból és eltűntek a Cserhát rengetegeiben. Még csak a várkaput is nyitva hagyták, me J yen aztán a ravasz Hamza bég nyugodtan sétált be katonáival. Igen érdekesek ebből az időből fennmaradt zsoldfizetési lajstromok. Ezekből tudjuk, hogy például 1568 décember 20-tól 1569 június 14-ig 1, a várat őrző 19 müsztahfiznek és 19 martalóznak, vagyis a 38 főből 1 álló várőrségének, napi zsoldja 184 akcse és 1613 akcse rendkívül,i; fizetése volt, megjegyezvén, hogy 1 akcse értéke 12.5 fillérben száh moltatott el. Negyven évi birtoklás után, 1593-ban a török kikopott a várból. Egyszerűen faképnél hagyta, mikor Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf- diadalmas seregeinek közeledését megneszelte. A felszabadított várat Rudolf király, az 1594. év elején, a költő Balassa Bálintnak adományozta, ez azonban pár hónap múlva Esztergom ostrománál hősi; halált halt, mikoris Salgót Bálint unokaöccse, Balassa Zsigmond főispán foglalta el, noha Nógrád megye követei mindént elkövettek, :hogy azt az elhunyt árvájának, Dobó István egri hős unokájának, Jánosnak, megtarthassák. Ezzel a családi háborúval Salgó történetének végére is értünk. A XIV—XVII. századbeli szabadságmozgalmak messze elkerülték. A vá,rákat kijavíttatni rendelő országgyűlési végzések sem említik, amiből következik, hogy a töröktől való felszabadítás után már olyan rozoga állapotban volt, hogy azt kijavítani, védhető állapotba hozni, ne'mJ volt érdemes. Mint föntebb említettük, 1845 nyarán Petőfi Sándor is fölkereste a salgói romokat. Az itt látottak hatása alatt írta terjedélmes e1beszé>lő, költeményét, a Salgót, 'melynek hősei ugyan költött, sohasem élt alakjai az elmúlt időknek, dé azért mint a lángelméjű lírikus egyik szép alkotását, méltóképen illesztjük Salgó vára emfékei közé. * Aki valaha Nógrád megye keleti részét, nevezetesen a Medves — 376 —
