Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

A Karancs hegység Salgótarjánnál Balassagyarmattól—Pelsőcig. A Vácról kiinduló vándor, ha észak felé haladtában Rádon, Keszegen, Alsó-Petényen át a Cserhát viszonylag alacsony, egységes tömegeik", domináló hosszú gerincek nélküli hegyvidékén vág

1 keresztül, feltűnik, hogy az tulajdbnkópen az (alacsonyabb homokkő dombvidékből 100—200 méter magasra emelkedő, tűzhányó eredésü bazalt és piroxén andezit kúpok tömegéből áll, Pompás erdőkkel borítva, közeitávoli vidékre remek kilátást nyújtva, ebből emelkedik ki a 652 méter magas Nag y szál. Ez a dachsteini mészkőből álló hegy, mely közvetlen környékével szigetként emelkedik ki a dombvidékből, tipusoís példája a természeti erők évmilliós gigászi munkájának, mellyel a koptató erők legyalulták (körötte a puhább anyagból álló kiemelkedéseket és csupán azokat hagyták meg, melyek keményebb, időállóbb rögökből voltak fölépítve. Egyébként úgy geológiai lag, mint tájképileg meglehetősen egyhangú a vidék. A bazalt és piroxen andezitkúpok ugyanis korántsem! alkotnak olyan festői részleteket mint a mészhegyek, dé annál érdekesebbek a vidék történelmi vonatkozájsai : azok a szerte húzódó ősi földművek, melyek az erdők között, ma már ki tudjg hányadik nemzedékében,, fával benőve, jórészt megkopva, összeroggyanva, de azért elég jól kivehetően húzódnak mérföldeken át és nem egyebek, mint a valaha erre lakó kelta, gall, cotin, eraviszk, kvád, szarmata-jazig, avar népkeverékek primitiv védőművei. Ezen a tájon nincs község, melynek talajából a kőkortól kezdve, a honfoglalásig, az ősi emlékek megszakítatlan folytonosságban ne kerülnének elő. Kő és bronzeszközök, eraviszk és kvád

1 pénzek, avar ékszerek, germán fegyvertöredékek, ősmagyar sírok, néha egymásfölötti rétegekben kerülnék napfényre, bizonyítván ezzel az ar— 368 —