Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Mátra vidéke

vécfők. A buzogánnyal, korbáccsal, kartáccsal hajtott janicsárok, aza-* bok, kurdok, anatóliai vad hordák, köröskörül szinte egy időben özönlötték el a falak alját. A támasztólétrák százain soha nem tapasztalt erővel, vad gyűlölettel, szivetremegtető ordítozással kúsztak a falpárkányok felé. Ugy látszott, elérkezett a vár bukásának pillanata, 'miikor Dobó Katica vezetésével harcba sodródtak a nők is és az új erő végkép eldöntötte az ostrom sorsát. 1552, okt 18.-án virradóra, a török eltakarodott a faiak laíóiL Mintha elnyelte volna őket a föld. Csak táborozásuk nyoma maradt: az ezernyi halott, a várba lőtt m. e. tizenötezer nagyobb golyó, a rommá lőtt falak, kiélt, fölperzselt környék és tömérdek hadiszer, melyet sietségében hátrahagyott. Eger fölszabadult. Külön staféták vitték az örömhírt Bécsbe és I. Ferdinánd sietett kitüntetni a hősöket. Dobót erdélyi vajdává, Bornemiszát Eger kapitányává nevezte ki. Mecskeynek csak az emlékét becsülhette meg, mert az »oroszlánszívű ember«-t bécsi útjában orvul megölték. ! Egerről és a vár ostromáról olvasva, bizonyára érdékel tudni, milyen volt az Dobó idejében? Tinódi Lantos Sebestyén, a XVI. század nyugtalan vérű, harctereket járó, várostromokat leíró krónikása, nyújtja erre nézve az első adatokat. Ezek szerint a tulájdónképeni várat 9—15 'méter magas bástyák övezték. Fölvonóhidás, sáncárkos főkapuja délre nyílott. Falainak erejét a Dobó-, Sándor-, Tömlöc-, Bebék-, Szép- és Bolyky bástyatornyok tették félelmessé. A bástyák alatt messzeágazó építkezések, földalatti, emeletes teremsorok, kazamaták, lábirintszerű folyosók voltak, melyek a hagyomány szerint egyfelől a szarvaskői, másfelől a diósgyőri várral állottak összeköttetésben. A földalatti üregek — melyeknek nagy részét a legújabb időben kutatták át — részben raktárakul, istállókuí, börtönökül, részben az őrség lakásául szolgáltak. A Dobó-bástya alatti üregekben kétkőre járó malom őrölte a lisztet és puskaport. A Bebek-bástya üregében sütőkemencék állottak. Fölvonóhidas kapuja a piactérre nyílott. Innen a háromszoros, boltozott Ókapu, a fellegvárba vezetett. Ennek közepén állott a Rozgonyi Simon egri püspök által még a XIV. század-» ban épített Szép bástya, melynek észak; része alatti üreg, a Sötétkápu, a vár keleti részével, az u. n. Sánccal, fefvonóhiddáí volt öszszekötve. I A belső várban állott a Szent István király által építtetett kéttornyú székesegyház. Előtte a tornyostetejű püspöki palota. A tömlôcbástyánáľ a káptalan társháza. Az Ókaputóf balra a Szt. Istvánról nevezett templom érctornya ragyogott. A Sáncban Szt. Péter imaháza állott. A Szépbástya tetején a várnagy, vártisztek és apródok házsora húzódott. A Bolyky-torony alatt a kulcsárok, lovászok, s más várbeli nép lakásai voltak. Külső erődítései — palánkjai — a vár körül messze elhúzódtak' és befogadták a lábánál fekvő várost, melynek ma is meglevő törökkorbeli emléke a Knezich-utcában, — a hajdani Szent Katalin kápolna helyén álló 43 méter magas, 99 csigalépcsős minaret, mely 1896ban megújítva, beszédes emléke a török másfélszázados uralmának. Eger fölszabadulása után, legelső teendő volt a várat újra véd— 331 — 10