Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Mátra vidéke
der j estető (697 m.) büszkélkednek. Az előtérben a V|é reve rés ós S o 'm hegy (686 m.) ácsorog. Mögötte a Sa s'kő (899 m.). Képünk jobb harmadában a Sombokor (936 lm.) és a Mátra óriása, a Kékes mindent elnyomni látszó hatalmas 'masszívuma mered 1 a látómezőbe. Ha nyugatra nézünk, előterünkben a Lengyeldi Gályát (938 m.), a Piszkéstető pompás kettős ormát (965 m.) s e mögött a Cserhát gyengén hajló ívét, majd a Börzsönyi hegyeket s a közülük kiemelkedő Csóványost, ez alatt pedig Szanda várromjait látjuk. Szemben velünk a N yi ko mot (766 m.J, a Dunakönyök fölött királykodó Nagy szál t (652 m.), a Nyugati-Mátra óriását, a M u z s I a i - h e Ig y e t (803 nr.), a Dunakönyökön túl a Pilis (757 m.) apró tűhegyét ismerjük föl és egészen balra tolódva, Szinte ködbe veszve, a budai Jánoshegy (529 m.) csúcsát. A Mátra-masszivum nyugati tagjából feltűnően szökik szemünkbe a Kút (818 ITT.) és O c s i c s i n s z k i-hegýek csúcsa. A hosszan nyúlql Mátrabérc, Ágasvár s az Óvár remek csoportja, hogy ezekbén való gyönyörködésünk után délre forduljunk s itt végigtekintsünk a Szép-, Monostor- és Nagy-patakök hosszú, észak-déli lirányú völgyén s ezek végében, a hegység letörésénél kéressük Gyöngyöst, azon túl pedig; szemünk belevesszen az Alföld' síkjának végtelenjébe. A Galyatetőről egy főirányú, de több mellékösvényű út vezet nyugat felé, a Mátra harmadik közismert óriásához, az Ág a svá r hoz. (787 m.). Árnyas erdőkön, sötétlombú bükkóriások, bizarrafakú öregt nyírek alatt, szellős galagonyás tisztásokon át ballagunk e! a Lengyeldi-Galya hirtelen emelkedő bércfala mellett. Megbámuljuk a P i síz késtető (968 m.) gyöpyörű szálerdejét. Kulacsunkat telemerítjük a Piszkés-kút kristályosan csilfogó jéghideg vizéből, aztán kéksárga jelzésű úton, csenevész bokros legelőkön, kősáncokkaí védett, karsztszerüen művelt szántóföldeken, sziklába mart döcögős szekérúton ballagunk K i ska lit ás (Fiskálishuta) felé. Már maga ez a 800 méter magasságban fekvő, mindén embert) lakóhelytőí távól álló telep is megérdemli, hogy |ai Mátra bérceit idáig rójjuk s fogalmat szerezzünk' arról, milyen a végtelenségig leegy-. szerüsített emberi élet. Alacsony, tenyérnyi ablakú, földes viskók, berendezésnélküli örökhomályos, bacilusfészkes, szaporagyerekű odúk fogadnak. Lakóik arcáról lerí a mostoha élet: tengődés, küzködés az örök ninccsel. Valaha, a szomszéd Hasznosi Felsőhutával, a község; népe jobb napokat látott, mikor még virágzó üveghuták működteki itt. A határtalan erdők-, a kimeríthetetlen mész és kvarc bányák'-, ai virágzó hamuzsír és szénégetés, mindenkorra biztosítani látszottak a telep lakóinak nyugodt életét, de jöttek a hatalmas, minden versenyt lehetetlenné tevő üveggyárak, tönkretették a hutások gyengébb iparát, így azok megszűntek, régi művelői kofdÜssorba alacsonyodtak és ma gyengén fizető mész-szénégetéssel, erdőírtással s termést nemi adó kövecse^, irigy határukon földműve.ésseí tengetik életüket. A falucska utolsó házainál kétfelé ágazik az út. Az egyik zöld jelzéssel a szorospataki szénbánya érintésével N a g y b á t o n y b a a másik kék jelzéssel a Mátrabérc gerincén kelet-nyugati irányban at Szám ár-kő (709 m.) alatt, a 60 személy befogadására alkalmas! Ágasvári Hatvani Endre menedékházhoz vezet. — 321 — 10
