Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Mátra vidéke

Tisza medencéjét, ott olyan a kép, mintha egy kékeszöldés-barnásszürke színekben domináló kopott szőnyeg mögé, a zenit felé egyre kékülő hatalmas hátfalat függesztettek volna. « * v Aki a Mátrában a Tátra sziklavilágához hasonlító részletek után vágyódik', azt is megtalálja, ha a Kékes ormától akár nyugatra, akár keietre ereszkedik le az erdei úton. A Mátra úgynevezett vadaskerti része ez

; hol a hosszan nyúló gerinc néhol falmeredékségű párkák nyokban zuhan a mélybe. Nyugaton a Sombokor gerincével párhuzamosan egy vad, titánok építette várfalaknak látszó sziklavilág ijesztői •meredekségü tömegei állítják meg a természetkedvelőt. A Sorkövek

1 egymást tetejező, kettes-hármas bástyaővnek látszó vonu'ata, melynek tövéfcleln egy hosszúkás, vizenyős rét, a K ő r i s - m o c s á r, a Tátía magas hegyvidékének' szédítő sziklavilágának eltőzegesec'étt főmedreit utánozza. A keletre térő a Saskő alatti Rózsásb érc és Disz n ó kő sziklavilágában találja magát. Itt olyan mászófalakkal, tornyokkal, olyan meglepő kőalakokkaí találkozik, amiyenekkel sehol máshol a Mátrában. A sziklavilág tövében a Disznóskői erdőőri lak rajzolódik a remek háttérre. 1 A Kékesről, a hegység gerincén, jól gondozott utak vezetnek a Nagy-Gálya 965 méter magas óriása felé. A kilátótoronytól két irányban is elérhetjük a főútat. És pedig vagy Jávo ros felé, a piros-kékkel jelzett úton, melyen a Kékesalji menedékháznál jutunk! ki a hegységet átszelő gyöngyös-parádi törvényhatósági útra, vagy a Sombokor alatti sűrű erdőben, meredek hegypárkányon vezető! zöld jelzésű úton, mely a hidasi szögkanyarnál éri el a Nagypataki hídját, illetve az előbb említett törvényhatósági útat. Az ezen megtett fáradságos, körülbelül két és fél kilométeres gyaloglás után, a 17-es kilométerkő közeeben, az út kétfelé ágazik. A szé'esebb tovább 'kígyózik, a hegységen át Parád felé, a másik balra fordul és követi! a gerinc irányát. Ezen kell tovább haladnunk. Az út jelzése kék. Az erd'ő ritkás, bokros. Jobbról a 725 méter tnagas Csór-hegy köszönt. Aztán a Vércverés sziklavonulata húzódik. Közvetlenül a Vércverés alatt vigyázzunk, nehogy a jobbra hajló, ösvényre lépjünk, hanem folytassuk a nyugat-, északnyugpt-észak felé 'hajló, helyenkint kopasz, görgeteges ösvényt, melynek jobbján a főgerincből a'ig kiemelkedő Nagy-Lipót és Mogyorós-orom környékének szépsége állítja meg néhány percre a vándort. A 842 méteres Mogyorós-orom alatt ismét kétfelé ágazik az út. Az egyik északra hajtifk s piros jelzésével megkerüli az ormot, a másik

1 kék jelzéssel a péterhegyesi erdő aíatt a Galyatető fennsíkjára vezet,, hol csakhamar elérjük túránk célját, a Magyar Hegymászó,

M egyesületéinek pompásan, kíubszerüen berendezett százágyas, kilátótornyos menedékházát. A roppant terjedelmű hegy tetejére érő ámufva látja, hogy elképzelésében élő vad sziklaormok helyett egy körülbelül 100 kataszteri hold kiterjedésű fennsík fogadja, mely annyiban tér el a pilisi Dobogótető ugyancsak nagykiterjedésű fennsíkjától, hogy még kevesebb rajta — 319 — 10