Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Csallókőztől Léváig

hatja a várat, ezért hogy az épségben ne jusson az ellenség kezébe, falait aláaknáztatja és fölgyújtatja. Ezzel be is fejeződött a lévai váriba d i története. Az elmúlt két évszázad ma már legnagyobb részében helyrehozhatatlan rommá őrölte. Az 1848—49-iki szabadságharc idején Léva pár napig Görgey flőhadiszállása volt. Utána Csorics császári tábornok szállta meg a válrost, melyben az osztrák zsoldos hadon kívül két hónapig kaukázusi, kozákok szotnyái garázdálkodtak. A szabadságharcot követő szomorú évtizedékben a város sokat szenvedett. A megszálló osztrák zsandárok, lelketlen cseh beamterek valósággal kiélték, tönkretették, úgy, hogy az alkotmányos korszak elkövetkezése után is még hosszú időre volt szükség; míg ki tudta heverni a reakció pusztításait. Lévb '1938 november hó 10.-én szabadult föl a cseh iga alól s 'bar kereskedelmének nagy hátrányára van, hogy közvetlenül az új magyar-szlovák határ közelében feküdve, efvesztette északi környékét p 12576 lelket számláló magyar lakossága törhetetlenüi hiszi, hogy iez a mai ál apót csak ideiglenes s a 'természeti, gazdasági adottságok előbbutóbb arra a jobb belátásra kényszerítik a szlovák népet, hogy visszatérjen az ezeréves szentistváni birodalomhoz. — 308 — 10