Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

telik bele annyi idő, mint egy szívverés, csodás fényben tündöklő vár áll a kőtömbök helyén. A csillagos izsóp, százfürtű májmoha, csengp, aranygyümölcsöt termő fákká változik. Madárdállal, hárfahanggal telik meg a levegő és a tündérek serege víg táncot lejtve özönlik szerteszét. Mikor aztán kelet felől pirkadni kezd az ég és bíborszegélyű fellegek merülnek föl a hegyek mögül, eltűnik mindén pompa, fény, leomlanak a büszke tornyok, elnémulnak a madárhangok, víg táncot lejtő, szerteözönlő tündének serege (eltűnik rendre, csengő, aranygyümölcsöt termő fák csillagos izsóppá, százfürtű májmohhá zsugoirodtak össze, úgy, hogy mire a nap első sugarai föícsókolják a rezgő harmatot, újra csendes, újra romba roskadt mindén. Ki vergődünk a vadonból. Egy kedves gömöri falucskán megyünk keresztül. A neve Venn ár. Ott éli csendes életét az Uplasz, Koívacs és a Javorina katlanában. Jellegzetes északgömöri-délszepesi tót falu. Temploma még az Árpádok korában épült. A monda szerint IV. Béla egyik leánya alussza véginélküli síri álmát az oltár alatt. És itt nyugszik Be'bek András, a várépítő Bebekek őse is. A templomfal mellett hatalmas kőszék viaskodíik a mindent eíporlasztó idővel. A hagyomány szerint Mátyás király űlt benne egykoron, ki a királyhegyi és vöröskői vadászatok után, nem

1 egyszer üdült a gyönyörű vidéken. Vernártól jól gondozott országúton haladunk tova. Jobbról a Háromhegy, balról a Koívács szakadékai kísérnek. Az út mindkét árkában patak vizíe csörög. Egy-egy hídnál összefut a vizük, de csakhamar ismét elválnak és egymással feleselgetve kísérik az országútat, mely fölött a lucok kígyókarú ágai vonnak' sátrat. Mintha keskeny folyosóban járnánk. Hámoron, Szepesvéghelyen túl, a lucfolyosó hirtelen kiszélesül. A sziklák visszahúzódnak. A fenyőszálak hitvány cserjévé zsugorodnak. Napsugaras tisztások, növendék fenyvesek váJtják egymást és ebben a keretben tűnik szemünkbe az Alsó-Tátra egyik kedves inyaralóihefye: Virágvölgy. Alig hagyjuk el Virágvölgyet, a szemhatár kiszélesül. Kibomlik a Poprád völgye. A vö'gyben apró fafvacskák sora. A faivak mögött kilométerek ködbevesző távlatában a Tátra hamvaskék, csipkés lánca, amint döbbenetes arányú bástyafalként látszik tartani a felhőfürtös eget. -