Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

az úgynevezett Rákóczi-szobák, melyekben a rozsnyói gyűlés idején, :1706-ban, II. Rákóczi Ferenc fejedelem lakott. Hogy milyen díszesek voltak ezek a termek, azt stukkómű töredékei s kandallóinak művészi faragású szegélymárványai sejtetik. De pusztulásnak indült az a folyosó is, mely innen a sarok bástyatoronyhoz és ennek tövében ahhoz a térséghez vezetett, mely valaha a vár úrnőinek és leányainak gondosan ápolt virágos kertje volt. A várból csodaszép kilátás nyílik egyfelől a Rozsnyói-medéncére, a vár alatt elterülő falvacskára, a keskeny szántócsíkokkal tarka határra, a hófehéren villogó szomolnoki út kacskaringós szerpentinjeire; másfelől a környező hegykoszorúra, mely amfiteátrálisan emelkedő falaival, pompás erdőivel, változatos színpompájával, üde zöldjével a közelben, kobaldósan kéklő foltjaival a távolban, olyan megejtően kedves, zománcosan ragyogó keretbe foglalja az ősi váľ-at, amilyenhez hasonlatost kevés pontján találunk a Felvidéknek. A vár alatt, a Krasznahorka-hárskúti országút mentén, hátterében sptét fenyvessel, egy impozáns méretű, 25 méter magasba szökő kupolás mauzóleum áll: Andrássy Dénes és felesége Franciska grófnő síremléke. Talán csak a műemlékekben gazdag olasz földön, Firenzében, Rómában, vagy Genuában találni ehhez hasonló síremlékeket. Merőben faragott kő. Elsőrendű szobrászmunka. Minden egyes darabja becsületére válnék egy Canovának, Thorwaldsennek, amagyar Stróblnak, Fadrusznak vagy Zalának. Belseje aranyozástól csillogó márvány, remekbe készült ragyogó mozaik. Oltára kincseket érő, Mater Dolorosa képének művészi értéke felbecsülhetetlen. Sírboltjának halványsárga és halványrózsaszín márványból faragott szarkofágjaihoz hasonló művészettel alkotottak, (csak a római Szt. Péter templom pápai síremlékei között akadnak. A mauzóleum több mint egy millió békebeli koronájába került Dénes grófnak. Árából 5—6 százházas felvidéki falut lehetett volna fölépíteni. Krasznahorkáról széles, egyenes országút vezet a közeli Rozsnyóra, A Sajóvölgy gyönyörű, hegyektől övezett (apályán, a Csucsomi-völgybe háromszög alakba ékelt széleshátú dombon fekszik. Tekintélyes magasságú hegyek veszik körül. Észak felől az 1286 méter magasra kapaszkodó Pozsálló, vagy ökörhegy állja kiterjedésének útját. Keleten a Rákos enyhén lejtő kúpja emelkedik. Ez alatt (nyílik a tájképi részletekben bővelkedő Csucsomi-völgy, melynek sziklás medrében a Drázus-patak rohan a Sajó felé. Nyugaton a Pelsőczi fennsíkra, délen a Csermosnya lapályából hirtelen kiemelkedő Szilicei fennsíkra néz. És látja (megnyílni azt a pompás szurdokot, mely a Sajó vesealákú fennsíkjait hasitja ketté és ebben remekszép példáját mutatja a víz évezredes vájó, felszínt formáló munkájának. A város története az ősidőkbe nyúlik vissza. Valamikor, a Krisztus előtti századokban a kvád, szarmata-jazig, carp-törzsek lakták. A Krisztus utáni VI. században a területen átvonuló longobiardok szállása. A IX. század végén, az avar puszták tartozéka. A honfoglalás után a kabar-törzsek letelepedési helye. A Imbndláik, hagyományok korából a XIII. században lép történelmünk előterébe. E szerint, 1225-ben II. Endre német bányászokat telepített le a mai Rozsnyó helyén, kik hosszú századokon kéresztül, ia szaporán nyújtott királyi szabadalmak révén olyan erőteljesen védték. — 288 — 10