Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

dóságot, mely lassan, olykor észrevétlenül, de biztosan, kivédhetetlenül győzedelmeskedik az emberen és alkotásain egyaránt! * Húsz szenvedésteli év után, 1938 november 10.-én szabadult föl Krasznahorka a cseh-járom alól. Bár a csehet jellemző rablótermészet itt is megnyilvánult, mert a vár sok értékes emlékét vitték, vagy pusztították el, azért még mindég maradt elegendő kincsünk ahhoz, hogy Krasznahorka ^'a nemzeti kegyelet egyik megcsodálni való zarándokhelyévé legyen. Sajnos, nincs elég terünk, hogy a vár minden ériékét, látnivalóját itt felsoroljuk, azért csak vázlatosan írjuk le annak látnivalóit: buzdítván ezzel az édéklődőt, hogy személyesen keresse föl Krasznahorkát. » Kanyargós szerpentinút vezet föl a csaknem teljesen csupasz, bokiortalan, kövecses-sziklás hegytetőre, melyre ha feljutunk, akkor látjuk csak teljes nagyságában kialakulni a százados épülettömeget. Erős, faragott kőbélletű, valamikor fölvonóhidas kettős kapu fogad. A kapukon túl, a régi Dobogó-bástya helyén, a kisded vártemplom áll. Ennek építésekor, a bástya üregében találtak az 1710-ben elhalt Andrássy Istvánné, született Serédy Zsófia természettől mumifikálódott, teljesen ép tetemére, mely hna díszes üvegkoporsóba zárva, a vártemplom sekrestyéjében van elhelezve. A szentély falából jobbrólbalról hatalmas, feliratos-domborműves márvány sírkőlapok állanak ki. Az egyik 1598-ból néhai Andrássy Péteré, Csík és Gyergyószék bírájáé, kétezer lovas kapitányáé, ki Báthory István rémuralma elől menekül Magyarországba s itt Rudolf királytól Krasznahorka várát kapta hű szolgálatainak előlegéül. A másik sírkő az Eger vár 1552. évi ostromában halálos sebet kapott Andrássy Jánosé. A várszobákba vezető karzatot az Andrássyak szürke márványból faragott címerei díszítik. A nyitott koronát tartó, egymással szembeforduló kettős ágaskodó oroszlán, alattuk a család jelmondata: Fidelitate et Fortitudine. Visszatérve a vár udvarára, annak baloldalán egy kőbélletű ajtó fogadja a látogatót, melyen át múzeumnak berendezett szobasorba lépünk. Az egyik teremben pompás, XV—XVII. századbeli harci eszközökből összeállított fegyvergyűjtemény. Kerekes és kovás puskák, mozsarak, szigonyok, dárdák, páncélok, sodronyingek, ormótlan muskéták, bőrdobok, ágyúgolyók és golyóöntők, kicsorbult, száz csatát járt kardok, kétkéz pallosok, foszladozó zászlók. A következő teremben régi, perkálhuzatú, puklis bútorok, lócák, titkos fiókú almáriumok fehér tölgyasztalok, festett menyasszonyládák, elfeledétt dallamokat muzsikáló alabástrom órák. Aztán különféle ritkaságok, kő-, madár- és állatgyűjtemény. ^Elsárgult metszetek, gyöngybetűs levelek, miknek ábrázoltjai és írói poraikban és neveikben sem élnek már. Apró csecsebecsék, hímesek, szőttesek, miket kifakított, megviselt a százados mult, dé darabjaikban is elárulják, hogy finom, gyengéd, ügyes volt a kéz, mely őket létrehozta. A vár harmadik kapuján áthaladó, az egykori várkáplán cellaszerű, szűk, sötét szobájába lép. Ebben lakott valaha a garázda és — 285 — 10