Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Budatintól Likaváig

Ferenc nádíorral és Nád'asdy Ferenccel, a dunántúli náíbobba! tartott jö barátságot s a vasvári bé;kie után hatalmas összegekkel segítette őkjet a Lipót uralmát 'megdönteni akaró törekvésekben. A szabadságmozgalom leleplezését követő üldözésekből Thököly Istvánnak is kijutott. Javait a királyi fiskus foglalta le. De vele nem végezhetett a bakó, mint Nádásdy val és (társaival, mert mikor Heiszter császári tábornok több heti ostrom után bevette Lik'avát, János úr már nem' élt. Fia, Thököly Imre, ía későbbi nagy szabadisághős, még csak 13 éves gyermek volt Likava ostroma idején. Egyik hű szolgájukkal innen menekült Erdélybe, I. Apaffi Mihály fejedelem udvarába, hogy később (megfussa sok diadalt, sok dicsőséget, sok megpróbáltatást, sok szenvedest termő pályáját s örökre 'beírja nevét a magyar történelembe. A kincstár birtokában levő várat 1707-ben II. Rákóczi Ferenc hadai ostromolták és rövid ellenállás után be is vették. A szatmári beke után az akkor már erősen roskadozó ivár ismét a kincstár birtokába került, dé az pusztulni engedte. Érdéké volt, hogy elpusztuljon, hogy ne lehessen támpontja többé semmiféle szabadságmozgalomnak. A XIX. század elején már lakatlan, iösszedüledézett roím. Az

1 elmúlt évek, évtizedek hosszú sora mind több-több szétporlasztani valót talált rajta. Ma olyan, mint egy hosszú, szép életet átélt elaggott ember. Csak a múltja maradt. Csak a roncsaiban és emlékeibén él. De él! Azok a csupaszon meredező, sötét ablakszemű falkoloszszusok-, azok a szétgörgő kövek-, azok az ütött-kopott márványcímierék-, azok a köveket beszövő, a rég elenyészett életből élősködő' moh és zuzmótelepek-, azok a bokoraljak árnyékában illatozó tarka virágok élnek'... élnek s az őket fölkereső, köztük pihenő vándornak nem szűnnek regélni a múltak történetét! — 273 — 10