Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Budatintól Likaváig

Az ezüstszínű csíkok a Liptói-havasokból lefutó patakok százai. A fehér pontok a medence apró falvacskái. A kékes-hamvas gyeptakaró, a havasok magasból látszó fenyőkoronái, melyek olykor-olykor hullámszerű mozgással ringanak, amint a medence fölött elvágtató szél beleütődik lombsátoraikba és megborzoíja azok felületét. Rövid pihenés után megkezdjük az alászá lást. Mennél korláto'tabbá lesz a kilátás, annál kedvesebb, változatosabb, részletgazdagabb lesz a környezet. A nagy, szétfolyó méretek eltűnnek. Helyüket apró, öszszébbzáró tájrészletek váltják, melyekben közvetlen közelből gyönyörködhetünk a kövek, vizek, virágos partok, erdőaljak, bozótos oldalak, susogó erdők, meredek sziklafalak, tátongó szakadékok, sötét barlangszemek szépségeiben, órákig tart a testet fárasztó torna, míg végre leérünk a medencébe. Újra a Vág partján vagyunk: Hrad'ek bástyafalai alatt. A Liptóujvár miell'ett pusztuló Hradekkel zárul a Vágvölgy várromjainak sora. Széthulló falai századok történetét regélik. Rekkenő nyári verőfényben, az előtte terülő síkon, a llégtükrözés tündiérjátékáiban gyönyörködhetik az utas. Ugy rémlik, mintha mi is látnók a váltakozó képcsoportokat: Egyenruhás, csatarendben álló hadak lepik el a síkot. Viilog a kard'. Száguldva törnek az ellencsapatra. Itt isortüzek gomolya kóvályog szerte. Orrnót an ágyuk öblös torkából rőt fénnyel tör elő a láng amott. És a rege szerint a harc megújul mindén é\/ben. A nép a Rákóczi-hadak tusáját látja a viadalban, melyet az elesett hősök időről-időre megújítanak az igaz ügy érdekében. * * Mielőtt befejeznők ezt a túránkat, rövid időre menjünk vissza a Nagy-Fátrából lefutó Revúca völgyéig, hol a Liptói-medence nyugati csücskében, ott, hol az erdőpaíástos heg/hátak a Vág felé nyomulva, mindinkább összeszorítják a völgyet, a 'robogó vonat pilla— natról-pillanatra változó panorámájában egy csinos városka tűnik felénk: Rózsa hegy. A tutajos tótok főmegálló helye. A Felvidék egyik legnagyobb ipartelepie. Azaz csak volt, mert a csehuralom alatt visszafejlődött úgy a papírgyára, mint a munkások ezreit foglalkoztató hatalmas szövőgyára. Nevét az a híres zsinat jegyezte e történelembe, melyen a lutheránus egyházatyák mintegy kétszáz év előtt, elfogadták a Formula Concordiaet, az ágostai egyház eme legfontosabb történeti okmányát. Rózsahegytől északra, a Likava-patak hosszanti völgye nyílik. A völgyet az őstörténelmi emlékekben gazdag Barát-hegy, a háromújjú Chocs és a mészköves Csebrát erdőrengetegei zárják körül. A Vágba siető patak mellett, hófehér porondú országút kanyarog. Ha a vándor megindul ezen az úton s fö'ér a városka fölötti első magaslatra, kilométerek távlatában egy ősi vár képe szökik a szemébe, amint a tűző fényben rárajzolja sárgásfehéren villogó falait a Chocs lilapárás roppant tömegére. A vár L li ka va. Vagy azon a vidéken ismertebb nevén Rózsa vára. Nem iis hinné áz ember, milyen csodakeretben tündöklik ez a vár. A poros úton ímagasbanyúló nyárfaóriások vetik át hosszú, kes— 270 — 10