Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék geológiájának alapvonalai
E korszak uralkodó kőzete az édesvízi mész, bitumen, kavics,, konglomerát, homokkő, piroxén-biotit, amfiból-andezit, breccia és andezittufa. Jel'emző állatai élesen elütnek az előző korok állatszörnyeitől és erősen közelednek a ma is élő fauna felé. Állatvilágábanaz emlősök veszik át a főszerepet. A masztodonok, dinotheriumok, megaceroszok mellett háromújjú lovak, ősszarvasok, emberszabású majmok, bölények, vadtulkok élik világukat. Beltengerében bálnák, cápák, delfinek élnek, melyek homokkőbe ágyazott kövületeiből több remek példányt őriz a Magyar Földtani Intézet múzeuma. A neogén következő korszaka a p l i o c é n, melyet pannóniai, vagy p o n t u s i és I e v a n t e i emeletre oszt a földtani tudomány. E korszakot elsősorban is az Alföldét borító beltenger állandó zsugorodása jellemzi. Éghajlata hűvösödlésre, sivatagi képződésre hajló. Sőt a korszak végén már hideg. E helyen önkéntelenül is fölmerül a Rérdés, vaj jon mi idézte elő ezeket a korszakonkint egymástól feltűnően eltérő hőváltozásokat? Idevonatkozólag a tudomány mai álláspontja az, hogy a period'ikus hőváltozások oka a levegő összetételében keresendő. Vagyis: függ a levegő mindenkori széndioxid menynyiségétől. A széndioxidnak ugyanis meg van az a tulajdonsága; hogy, a Napnak földünkre eső fényes sugarait nagy mértékben átbocsájtja eře a felszínről visszainduló hősugarakat nagy mértékben visszatartja, tehát a Föld felszínén fölhalmozza. Ha tehát a litoszféra széndioxicfcíal telt, akkor a Földon meleg, vagy trópusi éghajlat uralkodott, ha pedig a széndioxid' megfogyott, a Föld felszíne a hősugarak elveszése folyián kihűlt s beállott a hűvösödő, hideg és jégképző éghajlat. Területünk arculatján további változás, hoqy a pontusi és levantei tengerek összezsugorodása, lehetővé tette vízrendszerünk kialakulását. A pontusi korban, a Kárpátok által körülvett beltengerbe, a Bécsi-medence felől özönlött a rengeteg kavicsot szállító víztömeg s ezzel a dévényi-kapu felől kezdte lassan feltölteni a (medencéit. Ä Felvidékünk deli határát képező Duna medre ebben az időben még nem volt kialakulva. A B ö r z' s ö n y- v i s e g ,r á d i andezithegység is akkor még összefüggő láncot alkotva, a mai Kisalföld felé s'zorította a hömpölygő víztömeget. Ezzel ott egy hatalmas tavat (Duna-tó) létesített, melynek egyik lefolyása a mai Moóri-horpadáson keresztül történt, a másik pedig a Visegrádi-szoros áttörése előtt, a Börzsönyvisegrádi sziklafal kb. 80 méter magas vízesésén át vezetett, mikoris a Niagara mai méreteit messze fölülmúló arányokban lezuhanó víztömege, Ercsinél ömlött a Nagyalföldet borító beltengerbe. A pliocén második felében, a I e v a 1 n t i k u m b a n, a klima erő" sen megváltozik. Ennek következtében a növényzet is arktikussá válik'. A Kisalföld medlencéjét a kavics és homok lerakódások feltöltik. Az egyre jobban kialakuló mederben folyó Duna, évmilliós munkával áttöri a 'Visegrádli-szoroSt s a mai Pusztaszentlőrinc, Kőbánya, Rákoskeresztúr és Gyál községek határában rakva le nagy tömegű kavicstorlaszait, Budapest határában ömlik a levantei tengerbe. A dunameder kialakulásával egyidejűleg történik a felvidéki folyók ágyának lassú kialakulása. Ezek as, mint a Duna, kezdetben rengeteg mennyiségű törmeléket szállítanak magukkal, melyekkel lassan. — 22 — 2