Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Trncséntől Nagybitsségig

Ebből a várból indult országos szereplésre Thurzó György, a tizen-i hatodik század egyik leghatalmasabb főura. Thurzó György, fia volt a püspöki székét elhagyó, lutheránussá levő Thurzó Ferencnek. Anyja, Zrinyi Kata révén, unokája a szigetvári hős-» nek, Zrinyi Miklósnak. Kora fiatalságától kezdve országos hivatalokát töltött be. Volt árvái főispán. Királyi pohárnokmester. Dunántuli főkapitány és lllyésházy István halála után hét évig az ország nádora. Ez a hatalmas főúr számtalan birtoka közül legjobban szerette N a g y-B i 11 s é t, mely valamikor nemcsak a magyarországi főnemességnek, de a külföldi hatalmasságoknak is kedvenc tartózkodási helye volt. " ••<•*» < Bittse annak az útvonalnak a kiindulási pontjában fekszik, mely átlép a 'Vágón, bemélyed a Javornik és Beszkidek rengetegeibe és Ja!blunkánál hagyja el az országot. Ősrégi telep. Földjéből megszakittatlani folytonosságban kerülnek ki a kő, bronz és vaskori leletek. Tömegükből következtetve, az említett korszakok mindegyikében, nagyobb telep volt itt, mely a Csemerkából lefutó Parovszka-patak és a Vág folyó

1 által képezett szögben volt legnépesebb. Első ismert birtokosai a germán törzshöz tartozó quádok, kik a Kr. e. IV. századtól kezdve, mintegy 6—7 évszázadig lakták. Erre vallanak azok a gazdagnak mondható quád éremleletek, melyek az említett folyók partszakadékaiból kerültek felszínre. A Kr. u. V. században longobard törzsek lakják, hogy nemsokára fölváltsák őket a morvaszlávok. Ezektől származik a telep ősi elnevezése mely állandóságot, lakhelyet jelent. A honfoglalók a Vág foyásának eme részéig nem hatoltak föl. Léi vezérnek a Morva, Vág, Nyitra, Garam íközép és alsó folyásaira kiterjedő törzsszállása már nem ért eddig. Sőt kivül esett Szent István országhatárán is, mert a magyar imperiuml csak jóval később terjeszkedett ki a Kárpátoknak akkor még lakatlan eraőrengetetgeire. Bittse a tatárjárás után bontakozik ki az ismeretlenség homályából. Első okleveles nyoma a második országalapítás legelső éveiből való. Ugyanis IV. Béla 1248-ban Bittsét, a nem messze fekvő Jeszenicával Fülöp bánnak adományozta. Ekkor már volt ott valamelyes erősség, de valójában csak 1270 után épült számbavehetőbb várrá, mikor V. István a nyitrai püspökségnek már akkor is nagykiterjedésű birtokához csatolta. A nyitrai püspökök mintegy 130 évig bírták. Ekkor Péter püspök a zobori uradalomért Osztrorogski Szandzivojjal cserélte el. Ennek kezéről jutott Podmanin Baíázs birtokába, ki azt Mátyás királytól hadi érdemeiért nyerte. Balázs úr, illetve utódai, mintegy húsz évjg bírták az időközben erősen kiterjedt uradalmat, mikor a nagy király halála évében 1490-ben újra a nyitrai püspökséggé lett, hogy pár évvel később, birtokcsere folytán Imreffy Miklós birtokába jusson. A mohácsi vész utáni trónviszályok idején, mikor a Vág vidéke János király hatalmába került, azt a közeli Hricsó várával együtt Podmanin Jánosnak és Rafaelnek adományozta. 1560-ban Thurzó Ferencet találjuk Bittse birtokában. Vele kezdődik az a nagyarányú föllendülés, mely Bittsét a XVI—

XVII, század fő^* világának egyik leglátogatottabb színhelyévé tette. Ez a Thurzó Ferenc igen érdekes alakja a XVI. századbeli magyar* — 243 — 10