Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

tak állandó felvidéki ötvösei, azt egy 1263-ban kelt oklevél látszik igazolni. Ugyanis ebben a szepesi Au r if aber István, művészi ötvösmunkái jutalmául, Odorin falut kapta ajándékba. Egy másik szepesi királyi ötvös, a nagytekintélyű G a I I i eu s Péter, kit viszont 1329ben, Róbert Károly király Hanusfalváva! ajándékoz meg, majd 1330ban Szepes és Lubló várak vicecasteliánusává, 1333-ban pedig Szepesmegye alispánjává teszi. Tudjuk továbbá, hogy a hanusfafvi birtokot Péter öccse, Miklós ötvös örökölte. Ugyanaz, ki 1338 körül az iglói plebánia-templom olasz technikájú, csodálatos szépségű, 42.5 em. magas aranyozott-ezüst ereklyetartó keresztjét készítette. Egyébként ilyen XV—XVI. századbeli talpas oítárkereszteket láthatunk még S z e p e s - B é I á n, S z e p e s - S z o m b a t o n, K ö r t v é I y e s e n, Strázsán, ľ g I ó n, Besztercebányán, Lőcsén, S e Im je c e in, Nyitrán, T r en c s én be n, Kassán, Bártfán, Érsekújvár o 11. Az U r mutató k (monstrantia) legművészi bb kivitelű XV—XVI. századbeli darabjait Re lka, Igló, Vitfalu, K re m pach, Lubló, T r i b s, N e d e c, Kassa, Eperjes, Bártfa, T re ne s én, Lőcse, S ze p e she I y, Körmöcbánya, Nyitra, Nagyszombat, Zólyom, Zboró templomai őrzik. Remek domborműves keresztelő tálai vannak Sztropkó, Pozsony, Igló, Bártfa, Strázsa, Nyitra, Szép, e she ly egyházainak. A tömjénezők egyik legművészibb kivitelű példánya a Jszepesmegyei Mühlenbach templomában ragadja bámúlatra az embert. Remekművű pásztorbotokat Kassa, Lőcse, Bártfa, Rozsny ó, Szepeshely, Nyitra, T r en c s én, Körmöcbánya templomi kincstáraiban láthatunk. Az egyházi poharak ritkaszép példánya a Kecskeméti Ötvös Péter »szőlőfő pohai"«-a, melyet 1664-ben »vitézlő Latran János és szerelmes házastársa, nemes Csanádi Judit asszony rendeléséből a cassai keresztyén reformata helvetica ecclesia részére készített De nem kevésbbé érdekes Nonnert Pál kassai ötvösmesternek a református egyház részére 1662-ben keserűi Fráter István rendeléséből készített domborműves, címerfödeles - színezüst kancsó j a, melynek magassága 50 cm., súlya pedig 2230 gramm. A miskolci református egyház kincstára többek között egy nagyméretű (61 x 43) alakos és ornamentá'is trébelt művű színezüst, utólagosan cizellált és tűzben aranyozott úrvacsora tálat őriz, mely a P. K, mesterjegy tanussága szerint Petrus, Kecskeméti kassai ötvösmester alkotása. A tál a XVIII. század első felében került a miskolci egyház tulajdonába, mikoris a kassai ref. egyhlázat szorult anyagi helyzete kincsei egy részének eladására kényszerítette. A XVI—XVIII. század ötvösművei az előző századokéihoz képest nem mutatnak fejlődést. Sőt néhol visszaesés észlelhető. Az ötvösművészet terén említett századok különleges megnyilvánulása a »hirnpellérek«, »kontárok« művészete. Ezek ugyanis nem tartoztak az ötvös céhek kebelébe, hanem minden különösebb ellenőrzés nélkül, főleg! a falusi birtokosok és a zsoldos katonaság tisztjeinek dolgoztak. Munkáikon ötvösjelek nincsenek és elsősorban éppen ezek hiányáról lehet munkáikat fölismerni, mert tudott dolog, hogy a céhekbe tartozó ötvösök jelzés nélküli munkákat ki nem adhattak. A jelzések hiányával — 196 — 10