Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

kók, mely utóbbiak azonban az épületnek 1900. évi újjáépítésekor elpusztultak. Késmárko n, a Thököly-vár kápo'nájá iák 1657-be i k|é:z ült stukkókereteinek szépsége fogja meg az embert. A z'borói Rákóczy-kastély mellé épített templom hajdan színes és aranyozott stukkói, ma fehérre meszelve hirdétjk névteén alkotójának művészetét. Ugyanilyen gyönyörködtetők a négy telken épült, tehát 32 méter frontu efperjesi Klobusiczky-ház európaszerte híres homlokzat-stukkói, végül az i gl ói bányakapitánysági épület homlokzat-díszítései, melyek azonban már részben a következő művészeti stilus korához tartoznak. A renaissance-stilus, mely a XVII. század folyamán még vezető szerepet vitt a képzőművészetek terén, a század közepe felé, a szerkezetet megvető, külső fényt és pompát hajhászó, minden esztétikai szépséget 'kizáró elemeivel, mindjobban elveszti eredeti jellegét. Építményei (méreteiben túlzottak, szokatlanok, pazar

1 díszítésüek. Művelőinek minden igyekezete az egyszerű, fenséges, harmonikus helyett az éllentétek (keresésében és alkalmazásában merüi ki. Túlzsúfolt párkányzataival, aranyozott gipsz ornamentikáivá', mithologiai és allegorikus szobbrcsoportozataival, angyalaival, finxeivel, tritonjaival, drapériáival, az elérni iszámdékolt hatás helyett, olykor visszatetszővé válik. Méltán neve-» zik tehát ezt az építészeti, képzőművészeti irányt a renaissance elfajulásának, barokknak, mely a portugál barocco szóból származtatva, elnyúlt, torzalakú gyöngyöt jelent. Ennek a művészeti iránynak, főleg az egyházi építészetben, a Felvidéken olyan tömege található, hogy puszta megemlítésük is vaskos kötetet tenne ki, azért ettől eltekintve, csupán néhány jellemző barokk-kori emlék felsorolására szorítkozunk. Első e nemben, az Esterházy Miklós nádor bőkezűségéből 1629ben épült dísztelen külsejű, emeletes homlokzatú, kéttornyú nagyszombati egyetemi templom, mely amilyen egyszerű kívülről, belső berendezésében olyan pazar. Típusa a barokk-templomoknak. Széles és magas dongaboltozatú hajójához hosszú szentély, két oldalán pedig négy-négy boltíves nyílású kápolna-fülke csatlakozik, melyek menynyezetét a díszítő formákban szinte szerte lenség be menő súlyos, tömör, bonyolult szerkezetű stukkó-művek borítják. A kápolnába nyíló ívek párkányát, egyházatyák, püspökök, pápák életnagyságnál nagyobb, dús redőzeiű ruhákba öltöztetett alakjai foglalják el. A hajók boltozatát díszítő freskók, Keresztelő Szt. János életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Szentélyében roppant méretű, egészen a boltozatig érő, hiárom emeletes, faragványoktól, szobroktól, aranyozásoktól agyonterhelt oltár áll, melyet méltán lehet a díszítésükben összezsúfolt barakkori oltárok típusos példányának tekinteni. Sekrestyéjében egy 1637-ből származó, időfakult kép függ, mely a templom építőmesterét, Spaz Pétert ábrázolja. Ilyen típusos pé.'dánya az ekorbel; építészetnek Trencsénhe n, a Lippai György esztergomi érsek költségén, a jezsuiták részére 1624-ben emeltetett, de ma a bencések birtokában levő, stukkóművek— 169 — 10