Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék geológiájának alapvonalai

lágot tár a vándor elé. Az itt található vörös-foltos és fehér rétegeket,, csorsztini meszek név alatt ismeri a geoíogia. Szövetéből az aspidoceras acanthicum nevű ammonitek és a terebruíula diphyo néven ismert: brachio podák remek kövületeit fejtik. Mivel e meszek a zemplénmegye Rohozsmyik község határában is jelentkeznek, a KözpontiKárpátok e legkeletibb tagjában előfordult jurameszet, rohozsnyikŕ mésznek is nevezik. A kréta-szisztémát a nagy szervezetek pusztulási korának is nevezhetjük. Ebben az időben a mai magyar földét csaknem egészen tenger borította. Mindössze néhány szigetfolt emelkedik ki a határtalan vizekből, így a Pilis, Mátra, Bükk tájéka és egy nagyobb szárazulat, mely részben a mai Nagyalföld s a Réz-, Bihar-, Momakodru-, továbbá a Radnai és Gyergyói havasok helyén terült. Azok a. nagy szigetek is, melyekről a juraszisztémában szólottunk, mélyen lesülyedtek a tengerszín alá s csupán a Balkán-hegyek felől, a DrávaSzáva felé nyomuló földnyelv tartotta magát a körülbelül 45—50 millió, évig tartó korszakon át. Uralkodó kőzete a kréta. E mellett természetesen más kőzetek is bőséggel fordulnak elő. így a kárpáti homok- és mészkő, dolomit,, dachsteini-mész, márga. Faunájának tipusos jellegét a krétaképző foraminifériák adják ugyan, de ezek

1 mellett a kagylók inocerámus, hippurites féleségei, (tehénszarv alakú kagyló) is igen értékes vezérkövületeket szolgáltatnak s például ez utóbbiak felső-kréta rétegeiből, a. Kárpátokban roppant tömegek fejthetők ki. Az echinoideák (tengeri sünök) ebben a szisztémában érik el fejlettségük tetőfokát, ellenben az ammonitok, belemnitek, melyek a korszak elején még igen jelentős szerepet vittek, a kréta felső emeleteiből már teljesen hiányzanak. Tehát kihaltak. Ugyanígy a koraitok is ritkábbak már, mint a jurában. A hüllők száma feltűnő mértékben megcsappan, a plesio- és ichthyosaurus, pterodactylus, már csak satnya utódokban él. Ellenben a krokodilhoz és teknőshöz hasonló alakok erőre kapnak. A hüllők óriása a mosasaurus, ez a félig kigyó, félig gyík-féle alak, melynek egyes, fajtái 30 méter magasságot is elértek. A dinosaurusok száma csappan. De a természet kárpótolja magát az iguanodonokban, ezekben a 10 méter magasságú növényevő, gyíkformájú szörnyetegekben, melyek remek fenntartású fossziliái a bruxellesi és hildesheimi múzeumokban ragadják bámulatra a paíeontologiai érdekességeket kedvelő embert. Jellegzetes állatai továbbá a kornak, az állkapcsaiban éles, hegyes fogakkal bíró ősmadarak is az úgynevezett odontorniták, melyek legkiválóbb képviselője az ichthyornis, sirályszerű-, és hesperornis, kacsaalaku úszó madár. Növényekben a szisztéma nem gazdag. Flóráját a felsőjurabeli folytatásának tekinthetjük. Benne a harasztok, cycadeák, tűlevelűek az uralkodók. Minthogy éghajlata trópusi, természetesen növényzete is az. így előfordulnak a pálmák, babér-, cimet- és olajfák; összefüggőbb erdőiben pedig a lombos fák közül bükk, tölgy és nyárfák díszlenek. A vulkánosság, mely a jurában még erőteljesen szórta magimatömegeit a felszínre, a krétában erejében alászáll. De teljes nyugalmi állapot ekkor sincs, mint ezt az Északnyugati Kárpátokban átütött kréta-rétegek igazolják. — 16 — 2