Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

on, da v k a i i, hervartóit, f e I s ő-p o I y á n k a i t és s z'

tarinait temlítjük. Óndavka község Sárosmegye északi részében, az Óndavka-folyq forrásvidékén fekszik. Típusa az orosz templomokéra emlékeztet. E szerint hármas tornya, hólyagos süvege van. Alapzata kőből készült. Ezen nyugosznak a vörös fenyőből faragott, sarkaiknál râïappzéssali összefogott gerendásarok, amelyek által képezett magas falakat kivülrőlz sindéllyel, belülről deszkalappal fedték. Tornyai hólyagos végz|őd]ésűek. Belsejében aí

f főtorony alatti, lilomveretű vaspántos ajtón át, legy előcsarnokba lép a hívő, meľy a nők számára van fenntartva, míg a főhajó a férfi közönség befogadására szolgál. A főhajó és aszentély között helyezkedik el az arany alapú lapokra bizánci modorban festett szentképes ikonostáz, míg szentélyében négy oszlopon álló menynyezet alatt, a díszes ó-görög motívumú oltár áll. A templom észak« falát az utolsó ítéletet ábrázoló festmény borítja. Mennyezetgerendáit, eresz-alatti párkányait, ízléses faragványok díszítik. A f e I s ő-p o I á n k a i fatemplom Sáros megye északi részében, a falu fölött emelkedő dombon áll. Külső alakjára nézve teljesen e!ü$ a közelében épült ondavkaitól. Ugy látszik ezen a vidéken általános szokás a templomok köré hársfákat ültetni, mert e körül is százados* hársak sorakoznak, melyek zöldjéből hatásosan válnak ki az Időbarna, mohülte zsindelytetős falak. Mint a fatemplomok általában, vörösfe-^ nyő talpgerendái ennek is kőalapokon nyugszanak. A falat alkotó gerendák sarkai úgynevezett fecskevéséssel vannak összeillesztve s míg, a külső oldalfalak függőlegesen álló deszkákkal borítottak, addig a hatalmas négyszögű, hólyagkupolás torony és a hajó fölött emelkedő melléktorony, zsindellyel fedett. Belső falai deszkával borítottak'. Ezek, valamint a karzat és párkánydeszkák, élénk színűre festett rozetták'kal, virág és gyümölcsfonatokkal vannak ékítve. Íkonostáza, vagyis bizánci jellegű képfala, itt is a hajó éls szén-« tély között á

!l és a megszokott formákban, aranyalapú képmezőkben ábrázolja a keleti egyház szentjeit. A Bártfa közelében fekvő Hervartó község fatemploma külső alakjában semmiféle rokonságot sem mutat a két előbb említettel. De a falu fölötti dom!b s a templom körüli százados hársfák itt sem' hiáH nyozinäk s (alapszerkezete, építési technikája sem' tér el a felvidéki templomokétól. A falakat alkotó vörösfenyő-gerendák itt is zsindellyel, illetőleg függőlegesen álló deszkalapokkal vannak borítva. A templomba lépőt szinte lenyűgözi a látvány, mely a gyér világításban szeme elé tárul. Színek, vonalak, gerendák, faragványok tömkelege. A hajó deszkafalait köröskörül bibliai képcsoportok s ezeket békeretezőleg, gazdag

1 virágornamentika fedi. Bár a festmények sokkal későbbinek látszanak a templomnál, azok a hajó északi falán látható évszám szerint 1594-ben készültek. A nevezett helyen ugyanis a vetkező szöveg olvasható: IN. JÁR. DES. HEREN. A. D. 1594. JONAS MENSATORI. E szerint a templom díszítőmestere Mensatori Jónás, ugyanaz, akinek' nevével a szomszéd Szepesmegye több templom-festményén találkozunk. — 159 — 10