Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

Két egyház jöhet itt figyelembe: a S z t. Mihály-kápolna és a Szt. Erzsébet székesegyház. A Szt. Mihály k á p o I n a, a város föllendülésének kezdetekor, az 1260. év körül épülhetett. A művészet nélkül falazott csontház fölötti levő kápolna hajója (egyszerű keresztboltozatú, két szakaszból áll, melyhez háromoldalú záradékkal bíró szentély csatlakozik. Az első szakaszt a nyugati fal széltében emelkedő karzat foglalja el. Építészetileg legérdekesebb a nyugati homlokzat, főleg pedig ennek merész szerkezetű tornya, mely a kapuzat fölött mintegy a levegőben függőnek látszik! és hatszáz év viszontagságai után ma is ép állapotban van. A Szt. Mihály kápolna déli oldalától néhány lépésnyire emelkedik,

1 a Szt. Erzsébet székesegyház, melynek helyén már a XII. században állott egy, az első telepesek által részben fából, részben kőből" épült templom. Ezt az időközben elpusztult szentegyházat valószínűleg a XIII. század végén, vagy a XIV. század elején egy egyhajós, poligonál záradéku csúcsíves építmény váltotta föl. Ez, — miként azt az: 1370—1378 évek közötti időkből származó sírkövek igazolják, nem sokkal 1378 után leégett. A XIV. század utolsó éveiben ennek helyéré kezdték építeni a ma is megTevő fémpíömot, melyből" 1437-bien a szentély és a hajók javarésze már készen állott. A tornyok vontatottan épültek. Az északi toronynak a középhajó koszorúpárkánya fölötti osztá-t lyát V. László alatt 1453-ban, a következőt 1496-tól 1502-ig építették. A déli toronynak Mátyás király volt a pártfogója. A déli torony építésének korszakában keletkeztek a toldalékok',; nevezetesen a sekrestye, a kereszthajó déli homlokzatának emeletes előcsarnoka s a jobbról-balról hozzá csatlakozó kápolnák, melyek! 1i477-ig készülték el. 1491-ben János Alßert lengyel herceg

1 a várost ostromolván, lövegei megrongálták az északi tornyot, melyet 1496—< 1497-ben ismét helyreállítottak. 1566-ban tűzvész pusztította a templomot, melynek következtében az északi toronyban levő harangok megolvadtak. Az új harangokat ettől kezdve az erre a célra épített Qrb|á n-to r oin yíb an helyezték el s ezek abban állanak mind e ma?, napig. A helyrehozott templomot 1585-ben szentelték föl. Igy állott ez 1857-ig, mikor az elmúlt századok pusztításait alapos restauráló munkával kellett eltüntetni, de mert a falak egy része ennek ellenére is rerpedezett, a templom je'entékieny részét lebontották és 1877-ben újra építették. A kassai székesegyház azon ismeretlen francia mesterek egyikének műve lehet, kik a XIII—XIV. században gyakran megfordultak Magyar-' országon. E föltevésre támpontot nyújt a hasonló elrendezésű Szent Yved-templom a franciaországi Braineban-, a németországi Trierben a Boldogasszony-tempíom és Xántenben a társaskáptalani templom szentélye. A székesegyház csodálatos szépségű belső berendezéséről, páratlanul álló kőtechnikájáról később fogunk megemlékezni, de már e helyen is fölhívjuk a figyelmet a kereszthajó északi homlokzatának kapu1 jára, ennek magyarországi Szt. Erzsébet életét ábrázoló dbmborműveire, továbbá a templom belsejében elhelyezett bámulatos szépségű szentjségházára és Szt. Erzsébet szobrával díszített fülkéjére, melyek a XV. században élt István mester halhatatlan alkotásai. — 155 — 10