Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

o ist e j t h ie i t, Pozsonyból a s z e n t g y ö f g y i t, b a z i n i t és m o d otrj ii t

. Zólyommegyében a megerősített kisebb templomok jellemző péítílája a raid v á n y i. Ezt a magas és meredek dombon álló tem'pjo-' mocskát tornyokkal és lőrésekkel ellátott erős várfal veszi körül. Ebben a megyében említésre méltók még : L i b e t b á n y a, L o p e j, S z let I e c, Sz[á.s z f a ! ju, Dubova, Bues, Ocsova. Du h ravi ca és M i c s in ye egyházai. Bars megyében B e r z e n c e, Lehota, T r u b i n, L u c skla, Vieszka csúcsíves templomai tűnnek ki. Szepesim eg ye ma is fennálló kb. 200 templomának legnagyobb része a XIII—XIV. századig viheti vissza múltját. Ezek a templomok; azonban, mint szerte a hazában, természetesen nem

1 maradtak megi eredeti állapotukban, mert az időközi, de kü'önösen XVII—XIX. századok restauráló munkái többé-kevésbbé átalakították őket, ám azért úgyszólván mindegyikében italálunk egyes eredeti részleteket, mie~ lyek vagy tudatosan, vagy véletlenül kerülték el a pusztulást. A szepességi plebánia-templomok egyik legrégibb példányának

1 az eredetileg Toscanából ideszakadt »olasz vendégek« (hospites latini)

1 ímég a tatárjárás előtt épített sz. e p e s o I ia s z i-it kell tartanunk. A város szélén magas domb tetején álló csarnok-templom főhajójának' térhatása impozáns. Boltozata hat szakaszra osztott csillaghálós, melynek gerincei kehelyszerű féloszlopokon nyugosznak'. Szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. i A csúcsíves stilus igen szép példánya a göínicbányaí háromhajós, hosszú szentélyű, egyenes záródású, keresztboltozatu, megfordított, gúlaalaku gyámköves és lóhere-íves díszítésű templom is, melyet ugyan a XIX. században történt ismételt átalakítások, javítások sokban kivetkőztettek eredeti mivoltából, de szentségháza, diadalíveinek jobb oldalán álló keresztkútja, az északi hajó faragott díszü stallum-sora, változatlanul hirdetik a XV. század művészetét. ' A szepesolaszM és gölnicbányai templomokkal rokon felépítésű a késmárki Szt. Kereszt-templom. Építési ideje a XV. század közepe. Hosszú szentélye négyszakaszos hálósboltozatu. Szentélye poligönál záródású. Főhajója fölött csiltagboitozat dómborui. A szentélyének déli falába vágott ajtó közein a templom hajdani mecénásainak, Zápolya Imre nádornak és Késmíárk városnak címere díszlik. Faragott mondátszalagján 1486-os szám látható. Szárnyasoltárai és bronz keresztkútja a XV. századból valók. Későbbi készítésű főoltárának evangeíiumi oldalán kisebb oltár áll, melynek vörösmárvámy-lapja az 1596-ban elhunytj Thököly Sebestyénné, született Dóczy Zsuzsanna kerubfeiekkei ékes síremlék-töredléjkíe. A főoltár ellenkező oldalát Varkocs Kristóf késmárki várkapitány 1520-ból származó alakos sírköve díszíti. A templom további nevezetessége az oldálkarzaton levő tizennégyüléses stallumsor 1518-ból. A márkusfalvi Szt. Mihály-templom érdekessége abban áll, hogy hosszú, hálóboltozatos hajója a szentéllyel egybeolvad

1. Tehát diadalíve nincs. A XVI. században hozzáépített kápolnái keresztboltozatuak. Orgonakarzat feljárójának festett és faragott díszítései a XV—XVI. századbéli jellegűek. A templomot a Máriássyak vörösmárványból faragott XVI. századbei' emléktáblái és Máriássy István 1517-ből való alakos sírköve teszi érdekessé. — 152 --