Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

biakban felsorolunk néhány pogánykori magyar sírleletet, még pedig elsősorban azokat, melyekben korhatározó érmekét is találtak', majd azokat, melyek egykorusága mellett az élőbbén i sírokban lelt emlékekkel azonos tárgyak' bizonyítanak. A nógrádmegyei Pilin község Lesheqy nevű határrészén, Nyáry Jenő báró, 1871-bén, több pogány magyarkori sírt ásott föl, melybén a vitézzel együtt temették el fölszerszámozott lovát, kutvájáf, kedves eszközeit, nyilát, puzdráját, kését és tüzelő szerszámát. A sírok egyikében női váz feküdt. Ezt igazolta lovának mintegy három font súlyú szerszámd'ísze, arannyal futtatott bogiárai, arany függői, gyűrűi, a fegyverek teljes hiánva és a váz finomabb idomiú koponyája mellett a médencecsont erős fejlettsége. A sírleletek közül kettőben 6 drb. Jámbor Lajos-féle érmet (814 —840.) is találtak. Ezek tehát közelebbről határozzák meg a vázak: korát és valószínűvé teszik, hoqy a feltárt sírban a honfoglalók valamelyik magasabb rangu személyiséqének felesége pihent. E korban Ugyanis csak a magasabb rangu nőket temették ez alkalomra dúsán felszerszámozott lovával. A nyitramegyei G a I g ó c o n, nefn messze a Vágtóľ, az Erdődyek' családi birtokán, 1868-ban, pogány magyarkori lovassírt találtak, melyben különböző ezüsttárgyakon kivüf, egy átlyukasztott samanida d'irchemet is leltek. Az érmet a chorasan, vagy transoxSaniai samanida emír: Nasr ben Ahmed verette, ki a Hedsra 301—331-i'k, vagyis a keresztény évszámítás 913—943-ik évében uralkodott. Az érem előlapjának''magyar fordítású felirata: »Nincsen Isten, csak Allah, az egy, neki nincsenek társai« és ugyanezen .oldaí belső körébén: »Isten nevében veretett e dirchem Samarkandban, a háromszáz és hatodik (Kr. u. 919.) évben.« A hátsó laoböl kidomborodó szöveg olvasása: »Dicsértessék Muhammed Isten küldötte, eí Muktadir-billah Nasr bén Ahmed.« A zemplénmegyei Bodrogvécsen 1897-ben ta'áltak egy pogány magyarkori sírmezőt. A vázak mellett íócsontokat, különféle típusú kengyelvasakat, nyílheqycsomókat, kardokat, baltákat, lószerszám töredékeket, sarkantyúkat, préselt ezüst-pitykéket. gyűrűket, színes gyöngyöket és remek keleti ornamentikáju ezüstözött úgynevezett tarsolya lemezt lelték. A sírok eqyikéből, a nyakcsigolvák közül, ugyanolyan samanida dirchemet emeltek ki, mint a qaíqócibót. Ugyancsak Zemplénmegyéből. Tokajról származik az a pompás csünqős ezüst boglárokból, különféle tipúsú fülönfüggőkből, aranygyűrűkből álló kincslelet, melyet Romanus és Christopherus (920—944.), Nioephorus és II. Basilius (963—964.) aranypénzei, illetve az ezekből kimetszett kisébb-naqyobb korongok tesznek értékessé Hevesmegye területén Egerben bukkantak honfoglaláskori temetőre. Ennék eqyik' sírjában lovastól eltemetett vitéz feküdt. Mellette kengyelvasak, hevederek, zabfavasak. a bordák közé sülyedt ezüstpitykék, egymáshoz rozsdásodott nyílcsúcsok hevertek. A sírok korát egy Romanus és fiai, Christopherus és X. Constantinus (928—944.) átlyukasztott ezüst érmei határozzák meg. E temetőből összesen mintegy! 45'—50 hoinfoglaíáskori vitéz vázát és mellékleteit ásták ki. Az Eger közelében fekvő Ostoroson és M a kí á r on, napfényre került honfoglaláskori sírok mellékletei a bodrogvécsi, galgóci, piling sírdkéval azonosak, így koruk tekintetében sem lehet nagy eltérés. — 139 — 10