Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei
vagy a Bélai cseppkőbarlangot, annak formációi, akár stalaktit]ä, it, vagy stalagimitjait nézzük is, olyan dús változatát adják a szépnek, hogy bejárását elmulasztani nagy kár volna, A barlang eddig feltárt mintegy 300 méter hosszú ürege, az úgynevezett egyágú barlangok közé tartozik, mert 2—3 hasadéktól és jelentéktelenebb, zsákosán végződő oldalfolyosótól eltekintve komplikált járatok nélkül mélyül a mészkőzetbe. Hófehér, a rátűző villanyfényben a parányi mészkristályoktól sziporkázva tündöklő cseppkőalakjai közül nevezetesebbek Gizella k i r á I y n ői csarnokában az Óriási v íze s é s, mely a terem mennyezetéről leömleni látszó hatalmas vízzuhatag képét mutatja. Remek cseppkőalakzatokban gazdag a magasabb színtben levő' tB á s t y a is, melyről ha leereszkedünk, előttünk áľ a barlang egyik legimponálóbb része, az Oszlop-terem. Ennek hátrafelé kibővülő részében van a Vazul-herceg terme, melyből viszont a S z aI o n n á s-k a m a r a nyílik. A folyosó itt jobbra mélyedő oldalágat bocsájt magából s ennek kezdetén, mintha az alvilág' tündérkezei készítették volna, egy csipkefüggönyszerű cseppkőa'akzat mögött nyílik a Hősök-terme, melynek közepéből a Hősök-szobra hófehéren tündöklő oszlopkolosszusa vonja magára a figyelmet. Visszatérve a főfolyosóra, most kissé nehezebb körülmények köszönti, [egy csavaralakú szűk járatban folytatjuk az útat, míginem mindenütt a legszebb cseppkövektől kísérve, a Vize s-a k n a nevű részhez érünk, hol egy körülbelül 40 méter mélységbe sülyedő földalatti zsomboly zárja el a továbbhaladás útját. A kút mélyébe eresztett fáklya kis felületű, de k'b. 15 méter mélységű, ólmosan csillogó tavat világít meg, melynek hogy merre van a lefolyása, ezideig kikutatni nem sikerült. A Mátra nyugati részében, a Hasznos és Tar községek fölött emelkedő Ágasvár gyönyörű vidékén, az Ágasvári menedékháztól délkeletre kiágazó meredek ösvény, a hegyvidék legnagyobb barlangjához, a Csörgőlyukhoz vezet. Érdekes képződésű barlang ez annyiban, hogy nem a szénsavas víz kilúgozó erejének köszöni léteiét, hanem a riolittufában, a vulkáni kőzet vetődései, tömegmozgásai hozták létre. A barlangba egy k'b. 7—8 méter mélységű szűk, küriőszerű inyíláson kell leereszkednünk, melynek fenekén (egy nagyobb terem 1 és ebből három irányban ágazó folyosónyílás szája sötétlik. A folyosók közül a jobbra nyíló tulajdonképen inem más, mint egy 25 méter hosszú, közbeékelődő kőtuskókkal több emeletre osztott hatalmas függőleges) hasadék. A bal oldali ág 30 méter hosszú és az előbb említett ág egyik kiöblösödő színtje. A harmadik és leghosszabb ág, erős lejtéssel bukik a mélybe s egy 20 méter hosszú,, 5 /méter széles és 10 méter; magas csarnokban ér véget. 1 A barlangot járó míg lámpája fényénél érdeklődve nézi a feíketeszürkén csillogó s a lazább szerkezetű tufából üvegesen kiváló kemény trachittömhöket, emlékezete visszaszá'l az évmilliók előtti időkbe, a közápmiocénbe, mikor elképzelhetetlen erejű vulkáni kitörések tomboltak a tájon s ezek átfúrván az óharmadkor eocén, oligocén és alsó mediterrán rétegeit, láva és vulkánihamu-áriaikkal (árasztották el a területet. Ěvmiliiók sora előtt, a feltolódott trachitmagmából és tufából így képződött a Mátrabérc, Ágasvár és Óvár — 98 — .1
