Bányai Pál: Felsőgaram
Akik messzébb állottak, csak nyitott száját látták a ragyásarcúnak. Sokan már félredobták ásójukat, odafutottak, hogy megtudják mi történt. Hol a szikra? Már kirepült az emberek szivéből. „Eresszétek el!" Fenyegetően néztek a munkások a mesteriek csoportjára. A mesterek eleresztették a ragyásarcút. Ekkor oda jött a munkavezető mérnök. „Mi történik itten?" „Mérnök úr, vagy megfizetik a régi akkordot vagy nem dolgozunk!" — mondotta a ragyásarcú. Kimondotta, amit hatszáz ember érzett, csak nem mert megmondani. „Távolítsák el ezt az embert a munkáról!" Újból megragadták a mesterek a ragyásarcút. De égett már a máglya. A mestereket félretaszították, keményen a ragyásarcv mellé álltak, minden oldalról fenyegető öklök rázódtak a mérnök felé. „Nem dolgozunk két koronáért!" „A túlórázásnál amúgy is becsapnak! ' „Takarót Ígértek a barákbia, levonják érte a koronát, de takarót nem kapunk!" „Megigérték, hogy rendes tűzhelyet áll'tanak fel a barakokban, nem állítottak fel!" „Az árokba járunk magunkat kitojni, mert még az árnyékszéket is sajnálják tőlünk!" „ígérni, azt tudnak!" „Hazugo— o— o—ok ..." Sápadtan meredt a mérnök a tömegre. „De emberek, legyen eszük!" 86