Bányai Pál: Felsőgaram

mintha fából lett volna kifaragva. Nem sírt. Me-rt nem férfihoz illő dolog sírni. Ugyanolyan súlyos mozdulattal dobott apja sírjába rögöt, mint lahogy a nagyok tették. Jano ljett most |a család feje. Gyermekségére egyszeriben nehezen ráfeküdt az élet. Dolgoznia kellet. Amit eddig csak segítségből tett, kissé játékosan, most komoly sorsává vált. Fuvarosnak segített fatörzset szállítani, az erdőből a fűrészre. Virradatkor már talpon volt, vakuláskor még le nem feíküdt. Fejszéjével fatörzseket tisztított meg águktól. Elkínzott, horkantó lovak mellett haladt, segitett nekik vastag vasorrú doronggal, melyet nekifeszített valamelyik keréknek, ha terhükkel elakadtak a köves hegyi úton. Együtt káromkodott a. nagyokkal, mert a fuvarosnépnek istensegitség a káromkodás és együtt ivott velük vízzel kevert tiszta szeszt, mert a fuvarosnépnek elvész az ereje, ha fel nem frissíti pálinkával. Nem szívesen végezte Jano ezt a munkát, inkább lett volna favágó. Hegyen föl, hegyen Le örökös egyformaság a fuvarosmunka: hétköznapi gúnya. Sohasem egyforma: ünnepi Viselet a favágómunka. Fiatal volt még Jano a nehéz favágómunkára, pedig bírta volna, mert erős legénykie volt. De hát várnia kellett még. Dolgozott Jano, pénzt keresett. Keservesen kellett otthon a pénz. A balesetbiztosító csak kicsiny járadékot fizetett apja után. Egyik nővére beállott a szomszéd falu zsidó korcsmáros álhoz szolgálónak, másik nővére még fiatalka volt, nem akarta az anyja idegenbe engedni, Piviárné el-eljárogatott valamelyik parasztnak segíteni a mezei munkánál, de njem sokat keresett. Három száj lakott jól Jano keresetéből. 7